Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
98 Közbe-közbe a melléje került s megrémült csinosabb paraszt- menycske egészségtől duzzadó arczán csípett egyet, sőt felajánlotta, hogy esetlegatüzét is eloltja. A láng meg csapkodott; itt-ott a beszakadt padlások egy pillanatra megszűntek lángolni, hogy a süni füstlelhő felszállta után annál inkább égjenek ; a kazalok fölött kavargó tüzes pernyét el-el kapta a szél s az egész község lakosságát pusztulás fenyegette. SzívszakgatÓ volt hallgatni a károsult vagy vagyonkájukat veszélyben látó asszonyok és gyermekek kétségbeejtő sírása, jajgatása. De derék munkát végzett az egyenruhában férfinép, ki nem hallgatva az ezredesi rangot feltüntető pléhgallér viselőjének, a lobogó fehér lófarkkal díszített csákós főparancsnoknak, az aranykeretii pápaszemes nótáriusnak vakítóan ragyogó sárgaréz szócsövén osztogatott parancsára, hanem oda tódultak, hol legnagyobb volt a veszedelem s oltottak, mentettek úgy, a hogy józan eszük tanácsolta. Működött az önkéntes tűzoltóság is. Tört, zúzott mindent, a mi megmenthető volt. Nyomát akarta hagyni önkéntes fáradozásának. Mikor csillapodott a veszedelem, kissé higgadtabbak lettek a rémülettől felizgatott kedélyek is. A tűz nagyjában lokalizáltatok, csak egy, a kis házacska, Puszon Nagy Erazmus egyetlen tulajdona volt még kitéve a pusztulásnak, mely a véletlen különös játéka folytán egy félig elégett szalmakazal közvetlen közelében valahogy épségben maradt. De nini!. azt is biztosítják már az eshetőségtől. Mindkét oldalán egy-egy aranyzsinóros egyenruhába bujt alak, nyilván az önkéntes tűzoltóság bátor tisztjei közül valók, másznak tetőzetére. A ki látta őket, mindjárt rájuk ismert. Egyik a Duplazsidó néven szereplő keresztény, a másik a GÖrényvolt-nak (Grünwald) csúfolt kazár szatócs volt. Egyik is, másik is jó kalmár, lelkes tűzoltó, de egymásnak halálos ellensége volt. Ha a Görényvolt krétával kiirta az ajtóra: „A czukor kilója 40 krajczár.“ negyedóra múlva tele torokkal kiabálta a boltajtóban a Dupla- zsidó : — „Asszonyok idejöjjenek, 38 krajczárért adom a legjobb surányi czukrot, pedig az én mértékem, nem oly hamis ám mint azé a Palesztinából ideszalasztott jordáné! Hamis annak még a lelke is !u Pedig hát a Duplazsidót sem hitták ám hiába Duplazsidónak. Konkurált a két szatócs mindenben s ahol csak lehetett szidták, átkozták, rontották egymást; avval sem törődtek, ha olcsóbban kótyavetyélik el portékáikat, mint a mennyiben maguknak van, csak legalább kárt okozhassanak egymásnak. A két rivális szatócs a tetőgerinczen találkozott. Egy ideig csak nézték egymást, de a Duplazsidóban — mivel délután már egy-két deczire Scanned by CamScanner
