Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
77 Három kalendárium, vagy vigécz élelmesség. — Vidám történet. — Futó Benedek körutazó volt, világraszóló müvekkel járta az országot. Szóval „kalendáriumban utazott“ s ebben a minőségben Szigetköz városába is betekintett. Jó üzlet kínálkozott mindjárt első intrádára, mert a mint Bárány Vártán kereskedő boltjába belépett s kalendáriumait kináltaajovő század , első évére, Halasi Lörincz alezredes úr azonnal fennakadt vevőül. — Hogy ez a kalendárium? — Eg у korona az ára, pedig testvérek közt megér százhúsz fillért, Az alezredes kereste a tárczáját s közben mosolyogva mondotta: — Minthogy azonban nem vagyunk testvérek, csak adja ide egy koronáért. A kalendárium ott volt már az alezredes kezében, de a korona nem került elő a zsebből. — Ejnye, ejnye, más öltözetet változtattam ma reggel s a kis pénzes tárczámat ott hagytam az éjjeli szekrényen, Vártán úr, kölcsönözzön csak egy koronát délutánig. — Parancsoljon alezredes úr! A koronát Halasi Lörincz átadta a kalendárium-vigécznek, maga pedig zsebre vágta a naptárt s ment vele a kaszárnyába, hogy intézkedéseit megtegye a másnapi teendőkre. Futó Benedek a mint a naptártól megszabadult, egyet perdült s az utczán első teendője volt, hogy megtudakolja Halasi úr merre lakik. „Pacsirta-utcza 4-ik szám, földszint balra.“ Pár pecz múlva már ott volt. __ Itt lakik Halasi Lörincz alezredes úr! — A nagyságos úr nincs itthon! — A nagyságos asszonyt keresem. Kopogtatás. ■— Szabad 1 — Csókolom kezét nagyságos asszony. Halasi Lörincz alezredes úr egy kalendáriumot akart vásárolni, de a mint mondta, csókolom kezét, ruhát változtatott reggel s a kis pénzes tárczája az éjjeli szekrényen maradt. — Meglehet, meglehet. Scanned by CamScanner
