Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— 72 — ; banyát, bi a hajó egyik tágasabb szobájába vezette őket, hol egy aranyos szines pillangóhoz hasonló kinai fruska a teásfindzsákkal babrálgatott. — Ylang! — rikoltá a banya — Teát! — Ь a babácska moso­lyogva ugrándozott, jobbra-balra a foglyul tartott két ur felé. Mennyi ideig voltak már a hajón, nem emlékszem, de tény, hogy Ylang-Ylang belészeretett az orvosba. Az a piczi baba abba a nagy óriásba ; úgy, hogy a két türelmetlen utas nem sürgette mar az elmenetelt. Egyik este Lin-Csung igy szólt "Vecs-Lajhoz, hitvestársához: „Ezt a két angolt holnap megölöm! Láttam van pénzük! Azután azt fogjuk mondani elszöktek !u S Vecs-Láj vigyorgott a sok pénz hallatára. De figyelmeztette Lin-Csungot, hogy itt nem ölheti meg őket, hanem vigye a hajóról csónakon valamerre! Mert itt keresni fogják. A kis Ylang-Tlang szive nagyot dobbant, a mint szülei tervét meghallotta. Kétségbeesésében egy tervet gondolt ki, hogyan menthetné meg az orvosát, de sőt barátját is. így szólt hát képmutatva apjához: — Te oly rég Ígérted nekem, hogy az uj palankinomban, melyet hoztál nekem, kiviszesz a városba, hogy mint a gazdag leányok, én is láthassam a szép körmenetet, mikor az udvari népek fölvonulnak! — Eh, tán én meg az anyád vigyünk? Te kis hiú! — Hát ez a két angol mire való ? Mért hizlaljuk őket? Vigyenek ők a palankinban! Aztán te követsz, hogy útba igazítsad Őket! Lin-Csung szeme a feleségével összevillant és igy szólt : Nagy­szerű ! Holnap reggel a palankinodba ülsz és megmutatom neked a vá­rost. A két disznó majd czipel. — Hát én nem férnék a palakinba ? — kérdé irigyen vigyorogva Vecs-Láj. — Te kókuszdió pofáju, csak hámozd a patkányaidat és főzz rizst, hogy mikor hazajövünk, legyen mit ennünk! — felelte durván a férj és lefeküdt. A kis Ylang-Ylang pedig, a mint szülei horkolását meghallá, beosont az ő orvosához és ott térdre esve úgy a hogy elmondott kinai majd tört angol nyelven, gesztikuláezióval nekik mindent. Ezek azonnal szökésre gondoltak, de a kis Ylang-Ylang össze­kulcsolt kézzel kérte őket: várjanak, ő megmenti őket. Az orvos a kis ferdeszemü leányt erre ajkon csókolta, a mitől sárga arcza még sötétebb szint kezdett váltani. Egész éjjel virrasztott a hajón három lény, — A két rab és a kis leány. Hajnalban már Vecs-Láj a hajat keményité leányának, hogy to­ronyszerűén megfésülhesse, mint az urilányokét szokták. Szép ruhát adott rája és a palankinra a legszebb sarga, piros selyemszöveteket rá­Scanned by CamScanner

Next

/
Oldalképek
Tartalom