Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
105 Kellően tájékozva. Leány. Hogyan, uram, Ön csak egy órája ismer s már is szerelemről és házasságról beszél velem ? Lr. Oh, én már nagyon régen ismerem nagysádat, még pedig a főkönyvünkből, — én tudniillik bankhivatalnok vagyok s édes atyja nálunk helyezte el a nagysád hozományát. Temetést jelentő. Beállit a paraszt az apáthoz jelenteni halotti czédulával, hogy meghalt a felesége. — Hát kérem, halottunk érkezett! — Már hogy érkezett volna, talán elutazott a másvilágra, — — Igenis érkezett, itt van rúla a reczepisz, — s átnyújtja a halotti levelet. — Hát jól van, atyafi, hogy temessem? Ingfulával vagy ingben? — Hát már csak tessék inget is venni magára, megkövetöm alá- san, mert lányok is lesznek a temetésen. Becsületsértés kerülő utón. Becsületsértés vétsége miatt panaszolta be Pulyai Habakuk Groly- vás Pétert, a soproni járásbiróság előtt. — Tehát milyen meggyalázó kifejezésekkel illette önt a vádlott? — kérdezte a tárgyaló biró Pulyait. — Hát kérem alássan, azt mondta nekem, hogy te — Szabad Вáránd ! — Hisz az nem becsületsértö kifejezés! — szólt a biró. — De igenis az, — makacskodott a panaszos, — mert Szabad Báránd községnek ezelőtt : Nagy Barom volt a neve. Bizalmasan. Úrnő. Mit látok Julcsa! Maga az én leveleim közt kutat? Szobalány. Csak a szeretőmnek szeretnék egy szerelmeslevelet írni s azt néztem, nincsen-e a Nagyságáé között, a melyet mintául használhatnék? Scanned by CamScanner
