Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
103 Végrendelet. Hagy beteg lett az öreg pap, hát kisegítő ül egy fiatalt adtak hozzá, a ki nem igen vetette meg a jó itókát. Végre is elhunyt az öreg. el is temették. Felbontják sajátkezüleg irt végrendeletét, benne megemlékezik a fiatal papról is, a ki szeretettel ápolta őt, miért is hagy neki a pinezéjéböl egy hordó bort és ezer áldást. A fiatal boromissza pap nagyokat Am-getve szól oda: — Talán sajtóhiba van ott, mert az öreg gazdag ember volt s hozzám nagyon jó, talán egy atyai áldást és ezer hordó bort akart Írni! Nehéz feladat. — Fényképész úr, le tudná-e íotografálni a feleségemet? — Hogyne! — Hát akkor tessék nekem hat képet csinálni! — Szívesen. Küldje csak ide a feleségét! — Nem lehet az, uram. — Már miért ne lehetne? — Meghalt szegény már néhány hónapja. — Hogy készítsek hát róla képeket? Maradt talán régebbi fényképe ? — Az nem, hanem elhoztam a cselédkönyvét, — abban benne van a személyleirása. Feltalálta magát. Úrnő (az uj szobalányhoz.) Juczi, előre mondtam magának, mikor felvettem, hogy a katonák ne járjanak ki s be a lakásom ajtaján!! Azt nem szeretem!! Szobalány. Tegnap is volt itt egy huszár, a nagyságát kereste. Hát gondoltam, engem is kereshet egy másik huszár. Úrnő. Az öcsém volt. Szobalány, ü. kit most látott a nagysága kimenni, az meg a bátyám volt. Irigyelt vetélytárs. Férj. ügy látszik, Mariska, te unatkozol itt a szép természetben ? NŐ. Hagyj békét nekem azzal a szép természettel ! Egy vetély- társsal több! A természet már tavaszi mezbe öltözött, rajtam meg még most is a tavalyi ruha van! Scanned by CamScanner
