Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
67 terület) jelöltetett ki és pedig azért, miután az első ízben a kis-sétatér alsó részén kijelelt térhez a színházi telek mögött létező térből szükséges kisajátítás, illetőleg megvétel, a tulajdonos által magasra tartott ár miatt, eszközölhető nem volt. A jegyzőkönyv 5066/432. kgy. számú pontjában ugyanis a következők foglalvák: »Felvétetett az állandó színház felépítésére megalakult bizottmány folyamodása melyben a felépítendő állandó színház telkét a bemellékelt terv szerint, a kis-sétatér felső részéből kihasittatni, illetőleg engedélyeztetni kéri. Végzés: Midőn a város közönsége 4885/367. számú határozata szerint örömmel fogadta az alkalmat, hogy a város szellem- s é anyagi érdekeinek előmozdítása érdekében kötelességszerü áldozattal járult, ebből kifolyólag szívesen fogadja folyamodó színházi bizotmányak a a czélszerü kivitel feletti gondos figyelmét, ennélfogva méltányolván indokainak alaposságát, a színház helyéül korábban adományozott tért, mely a kis-sétatér alsó részén van, a sétatér felső részén levő 3-8 a-öl, 5 láb és 4 hüvelknyi térért kicseréli és illetőleg ezt a színház czéljaira, annak alapjául, engedélyezi. Miről a színház építésére megbízott választmány értesítendő.« E telekkérdés azután még egyszer változást szenvedett, amennyiben annak nagysága 358 a-öl, 5 láb és 4 hüvelykről, illetőleg az 1872. évi május hó 2-án tartott városi közgyűlés 80. számú határozatával statuált 396 c-öl, 2 láb és 6 hüvelykről az 1873. évi április hó 29-én tartott közgyűlés 148/2123 számú végzésével és Patay János s Schlauch Józsefváros; mérnökök által történt felvétel szerint 425 a-öl, 3 láb és 5 hüvelykre iga- zittatott volt ki. E térmérték a színház építésére átengedett terület valódi, telekkönyvileg is kitüntetett terjedelmét jelezi. A telek-ajándék kérdésével és a telek-terület rendezésével egyidejűleg történt egyúttal az uj színház tulajdonosául szervezkedett a »székes - fejérvári színház-részvény társulat« megalakulása is. Már 1869-ben erős rokon szenvre talált egy ily czélu propaganda a város és vármegye társadalm: köreiben, mégis az első határozott lépés csak 1870-ben történt, a mikor ugyanis január hó 11-ikén idősb Szögyény-Marich László, Fejérmegye és Székesfejérvár szab. kir. város főispánja, a következő (Számmer Imre nyomdájában nyomott) »Felhívást« küldötte szét: »Szent romokon állunk ! Nincs egy hant e város területén, mely hős vértől ne ázott volna, nincs múltjában egy futó gondolat, melyhez megannyi honfiúi erényekben gazdag emlék ne fűződnék I Mégis — bármily nagyszerű legyen e városnak messzekiható múltja, bármily szent érzelmek vezéreljenek az itt nyugvó nagy királyok sírjához ; az utókornak nincs oka pirulni önmagáért, mert az ősök emlékét az újabl nemzedék kegyelete istápolja. Félszázaddal ezelőtt, alig hogy a világot megrendítő csaták zaja el- 5 * Scanned by CamScanner
