Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
56 — Tessék jól enni, uraim, hölgyeim! Ki tudja, hol kapunk útközben ily bőséges étkezést! — Persze, ö litografirozott biztatással etetett! Ida, a mint meglátott, sírva fakadt. Ekkor láttam, mily halvány, mily sovány lett! — Ida! Végre! Idám! — rebegém. — Gyilkos! Menjen! Megírtam a mamának, hogy maga megszökött, itt hagyott, éhesen, szomjasan egyedül! Oh ! Még az Eau de Cologne-omat is megittam, úgy kinzott a gyomorgörcs az éhségtől! — Idám! Szerelmem! Folyton távirtam ! Lemaradtam a vonatról. Egy hete hajszollak ! — Nem hiszem! Nem! — sirt az én édesem. Mit írjam a részleteket? A banketten sem én, sem ő nem ettünk a fölindulástól; s este pedig az impresszárió ismét külön választott nőmtől. Ö a hölgyterembe került, én éhesen, bánatosan a férfiak közé. Ez a kéj kirándulás igy tartott Párisig. Most itt vagyok egy szállodában nőmmel, kivel csak a látványosságoknál, a színházakban s a temetőben találkoztunk. Mindketten, de nemcsak mi, de mind az ezeren úgy lefogytunk, mintha Marienbadban lettünk volna. Kérlek benneteket, jertek te és a kedves párod Bécsbe, ott megrendeltem két szobát, jertek elébünk, békitsetek ki, mert ha Ida a kéj kirándulásért engem tesz felelőssé s válik, én akkor leütöm azt az impresszáriót, ki ezer kiránduló után legalább személyenkint nyolczvan forintot zsebelt el (s igy nyolcz- vanezer frtot), s megkoplaltatott engemet dufla módon!“ Megtettük kívánságát és eléjük mentünk Bécsbe. A békitésre már nem volt szükség, mert Oszkár akkor már egy tányérból evett a feleségével s a fiatal asszony jó appetitusa vetekedett az övével . . . Oszkár azonban hazajövet föltette magában, hogy leleplezi az impresszáriót. A leleplező czikkek megjelentek. Ebből lett Oszkárnak két párbaja, két sajtópere. A párbajban ő lett a győztes, ezért becsukták. A sajtópö'rben azok győztek, azért is bezárták. Szóval — Pechvogel ! Scanned by CamScanner
