Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
53 bevett a csolnakba, megérkeztek Promontorra. Oszkár megnyerte a főnyereményt, megéljeneztetett és roskadó lábikrákkal a partra dűlt. A sportsmann egy beszédet tartott hozzá s a második dijat nyert társához, mondván, hogy ez s ez az aranyműves átadja nekik a jutalmakat, csak a nevüket bele kell vésnie, s azzal megölelte őket és egy vendéglőbe sietett az ünnepi bankettre. Oszkár és társa, az ünnepelt hösfiak pedig étlen-szomjan, mert ruhájuk a szigeten maradt, beültek a csolnakba s visszautaztak a nap ezer sugarának kitéve ruháikért a Margitszigetre. Másnap Oszkár neve megjelent az újságban. Tiz példányban vette meg a lapokat, s az orrát még följebb hordta. Napközben pedig többször elment az aranyműveshez, hogy mikor kapja meg a főnyereményt. Az aranyműves kijelentette : ha a főnyereményt 50 írtért megakarja venni, rendelbezésére áll, de a rendező sportsmann nem fizette ki, mondván, hogy úgy sem ér a fiuk közül egy sem Promontorra; s ha igen, úgy a dicsőséggel is megelégszenek, mert a rendezésből erre nem telik, tekintve a hajó, csónak és a bankett költségeit. Oszkárnak nem volt ötven forintja, igy az ezüst tintatartó ott maradt az ékszerésznél. Reá egy évre távgyaloglást hirdetett ugyanaz a sportsmann s ismét annál az ékszerésznél volt kitéve az ezüst tintatartó mint főnyereménytárgy. A mi stréber Oszkárunk, ki ekkorra nagy laposlábu sihederré nőtte ki magát, most már csakugyan megakarta nyerni a dijat és elindult hajnalban a versenyzőkkel, ismét egy meleg nyári napon gyalog Gödöllőre. Pompás dresszt vett zsebpénzéből, elég jól festett, csak a feje volt borzasztó nagy és az orra merész hajlású. — No most megnyerem az ezüst tintatartót, de (ruhában érvén oda), meg is eszem a bankettemet, nem mint Promontoron! — mondá fen héj ázva. S ment a csapat, mintha loptak volna a fővárosban, oly marslépésekkel. S utánuk, mint a Szibériába deportáltak után, kocsin a felügyelőség: az ismert sportsman és barátai. Ördöge volt az én Oszkáromnak, vagy szerencséje: ismét ö nyerte meg az első dijat. Az ismert nevű sportsman megint megölelte és odautasitotta az ékszerészhez, hogy nevét s a dátumot véséssé bele. A bankett pedig Gödöllőn nem volt megtartható, mert iszonyú vihar lepte meg őket s igy az én Oszkár kuzinom porosán, éhesen, sárosán, megázva érkezett per pedes apostolorum vissza. Az ékszerész ugyanazon szavakkal fogadta, mint az uszóverseny után s az ezüst tintatartó most sem lévén kifizetve, Oszkár nem kapta meg. Scanned by CamScanner
