Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
50 Álmosan, szomorúan, ment lassan mendegélt Az erdőben igen sötét volt nagyon félt, Nem tudta szegény, hogy milyen füvet vigyen Melyik a vén beteg macskának segítsen. Mert a sötétségben semmit sem láthata, Mi markába akadt, aztot vitte haza. Teát csinált hamar belőle a banya Hogy azt az ö macskájának adja. I)e alig adott be neki egy kanállal Az ég felé fordult mind a négy lábával. „Atkozott fattyú — mérges fut hoztál te, Hogy vége legyen kedves macskám élte l * Még szerencséd, hogy nem múlt ki czúzuskám, De helyette tudom, hogy te döglesz meg ám !u Ejfélt ütött, lassan, egy nagy morgó óra, Ferike fölébredt a sok hangos szóra. Fölkelt a helyéről — az ajtóhoz állott Annák repedésén mindent meg is látott: A banya mellett ült a boszorkánypille ölébe a macska s a lidércz fölötte. Valamit háromszor egymásután morgott A földből tűz jött s mindjárt meg is nyillott Két tüznyelvü ördög ottan termett gyorsan A banya parancsát igy kezdé hangosan'. „Akárkit én holnap küldök tihozzátok 8 beszédjét evvel kezdi el nálatok: — Úrnőmnek parancsát már ti megtettétek ? Azt a kemenczébe mindjárt bevessétek. A mint ezt kimondd, villámlott és zörgött És elnyelte a föld azt a két ördögöt, Erre trónusárul leszállt a vén banya Mert a tizenkettőt ütötte az óra. Másnap nagyon korán reggel a vén banya A parancsolatot ekkép osztogatta: „Ferike! — hová a fekete viz vezet Ahhoz a két pékhez viszed e kenyeret !u A kenyeret Feri a fejére tette Útját a fekete vize felé vette, De onnan bizony letére nemsokára 8 elindult egész másféle irányba. Mire az égen a nap nyugodni kezdett Bejárt szegény Feri sok hegyet és völgyet, A vén banya pedig, addig barlangjába Mérgében fekete körmeit rágta. „Fuss cseléd! s kérdezd meg az ördögöket Úrnőmnek parancsát már ti megtettétek !u Összeszedte magát a boszorkánypille 8 a kemenczékig futott ő lihegve. A mint oda ért, mindjárt azt kérdezte-. Úrnőmnek parancsát mindenik megtette ? Erre az ördögök azonnal megfogták És a kemenczébe legott bele dobták. Hiába rít-sírt, hiába mondotta, Hogy az öreg anyja nem ötét gondolta, Elnyelte kegyetlen a tüzes kemencze Vége lett egyszerre a bűnös élete. Otthon a vén banya, nagyon megéhezett Két napja már, hogy egy falatot sem evett. Macska és lidércz a koplalást megunta A vén hasát erre, a másik arra húzta. A két boszorkánynak ez leve a vége, Mert mindegyiknek igen nagy volt vétke, Ezalatt Feri a zöld erdőbe éré Csodálatára egy kereszt tűnt szemébe. A kereszt előtt egy öszhaju remete Estéli imáját épen most végezte, „Dicsérve és áldva legyen az Ur neve /“ Szólt Feri — midőn a remetéhez éré. „Mindörökké amen !“ — felelt a remete 8 mi járatában — Ferikét kérdezte, Bevezette ötét tiszta czellájába Kenyérrel kínálta meg őt hamarjába. „Árva vagyok én, nincs senkim a föld hátán, - Tüzbe égett édes apám és jó anyám Kénytelen vagyok most szolgálatba menni, Mert másképen éhen kell nekem elveszni /“ „Ha árva vagy szegény, édes kedves fiam Viseld jól magad, úgy itt maradhatsz nálam! Hét esztendeig volt ö a remeténél 8 nem volt jobb fiú sehol Ferikénél. Scanned by CamScanner
