Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 124 — Deus ex machina. — Kisasszony, mit tenne, ha én most csókot rabolnék cseresznye ajkairól? — Rögtön meghiiznám a vészjelzőt! — kiáltott át a kisasszony mamája a szomszéd fülkéből. Következetes. Nagyban siratta a parasztasszony az urát a temetésen. Midőn a koporsót lebocsátják a sirba, az özvegy tudván, hogy alaposan fogják a vigasztalók, felkiált: — Engedjetek! nem élhetek nélküle, hadd ugorjam utána a sirba! Persze még jobban fogták a komámasszonyt. Az énekes gyerekek egymást taszigálván, a végén álló Miska fiú az özvegyre esik s jót taszit rajta, mire az özvegy rá kiállt mérgesen: Vigyázz te mafla! No né, még majd a sirba taszit! Vendéglős, (a ki a háztetőn sétáló macskára lőtt, de elhibázta, oda kiált a feleségének). Asszony, a nyúlgerinczet törüld ki az étlapból!
