Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
104 Mélyen tisztelt művésznő! Nagyságos asszony ! Kevesen állunk itt, de sokak nevében. Mert régóta ismeri Nagyságodat Székesfejérvár. Itt volt és elment és mégis itt maradt. Meghódította itt a sziveket és, ami több, meghódította a hagyományt is. Az ifjabb nemzedék, mely nem volt szerencsés itt láthatni, megtudta apáitól, hallotta elbeszélni nem egy kedélyes estén az anyáktól ; — és ezen ifjabb nemzedék el fogja mondani gyermekeinek, elmondja unokáinak: Jókayné itt volt, Laborfalvy Róza itt játszott. Isten hozta ismét ezen ős város falai közé Nagyságodat, oly fényes és hosszú pálya végén, mely alatt dicsőségét nemcsak a budapesti nemzeti színházzal, hanem a nemzet legnagyobb élő Írójával is elválhatatlan kapcsolatba hozta és királyi művésznő létére legszebb hivatását kereste abban, hogy a nemzet napszámosa lehessen. Mint egykor a nemzeti kokárdát az ifjú Jókai Mór mellére, úgy tűzte föl Nagysád a hazai és külföldi dráma legnagyobb alakjait a magyar színészet kebelére, ahol azóta megannyi fényes rendjelek gyanánt ragyognakA léleknek adja képét a tett, a tettnek képét adja a színész, és csak nagyszabású lélek ábrázolhatta oly remekül e nagy jellemeket, mert nagy képet csak nagy vászonra lehet festeni. Odaillett környezetébe. Kortársuk és munkatársuk volt Nagysád oly embereknek, kik hosszú, mély álomból rázták föl a nemzetet, kik fölébresztették Árpád gyermekét; kortársuk volt az életben s együtt marad velük a jövőben is a nemzet ajkán; kortársuk lesz az időt legyőző hagyományban is. S ha szép volt velük egyszerre élni, még sokkal szebb és dicsőbb velük együtt túlélni önmagát. Két hatalom osztozik az ember világán. Nap és szél vetélkedtek egymással, melyik tudja a barbárság durva köpenyét a még műveletlen emberről levetni. S megindult a történelem viharszele, összerázta, megtépte az embert, de az csak erősebben takarózott elszigetelő vadságába. De lecsöndesült a szél, kisütött a szépmüvészetek ragyogó napja, és az ember önként levetette köpenyét, szive megnyílt a művelődés számára. Ez a hatalom Nagyságod öröké is; ezek a deszkák, melyek a világot jelentik, jelentik a művésznőnek a világuralmat is. Művészeiben önmagát tiszteli meg a nemzet, engedje, hogy itt hódoljunk előtte, e helyen hol birodalma fekszik. Fogadja szívesen ez emlékkönyvet is, a városunk jelese, Mészöly Géza művészecsetjével festett képet Székesfehérvár közönségétől, és akik mind eljöttek tiszteletére, fogadja szívesen ez ös kir. város és törvényhatóság, itt a helybeli jót. nőegyletek és a jövő nemzedéke, a helybeli fögymn. ifjúság Scanned by CamScanner
