Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
95 — Elóg baj az nekem — felelt (férő. De mondja csak, Sándor bácsi, tud-e kend jól hallgatni? — Akár a hal, uram — szólt hamarosan Sándor. Hej, mikor még a piros nadrág rajtam volt és a muszka ellen masíroztunk, nagyon sok titkot rám bízott az én kapitányom. — No, ha jól tud kend hallgatni — mondá (férő — akkor kend boldoggá tehet engem Pedig ugy-e. szeretne boldognak látni? — Csak addig éltessen az Isten, míg az ifj uram lakziját megüljük, akkor aztán szívesen elmegyek a menybéli íolség elé raportra. — Így már jól van. Hát hallgasson kend ide. — Hallgatok uram, mind a két fülemmel. — Kend ezt a levelet — szólt Gerö komoly arczkifejezést öltve és az öreg kezében levő levélre mutatva — nem fogja most a szomszéd faluba vinni, hanem igenis elviszi a szomszédba Zergevári urambátyámhoz. Azzal aztán kikapta kezéből a levelet és hirtelen más borítékba tette. Sándor már távozóban volt, mikor Gerö még utána szólt : — Tudja, Sándor, aztán amint átadta, mindjárt eljöjjön onnan és ne szóljon egy kukkot, még ha kérdezik se! — Úgy lesz uram, — erösité Sándor — értem én már az ilyen istóriákat! Gerö senkivel sem közölte, mit tett, még az anyjával sem, mert a férjem uram mérgéből időközben arra is ragadt valamicske és még utóbb elrontaná az egészet. — Türelmetlenül várta haza Sándort, ki nemsokára meg is érkezett és arczán diadal mosolylyal beszélte el, hogy még meg is akarták kínálni egy kis papramorgóval, de ö nem fogadta el, azt adván okul, hogy siet. Míg az öreg Sándor henczegve beszélte el, milyen ügyesen járt el megbízatásában, azalatt a szomszédban érdekes jelenet játszódott le. Zergevári uram Sándor eltávozta után kíváncsian törte fel a levelet rettenetesen elbámult. — Ezt sohasem hittem volna! — kiált. Sokkal jobban ismerte Borberekit, mintsem ilyesmit feltételezett volna róla. De végre is csak belenyugodott, sőt titkon örült is azon, hogy Tamás ur már is érzi az ö hiányát. Örvendve adta nejének tudtára a hallatlan eseményt és meghagyta neki, hogy készülődjék a másnap esti ünnepélyre. A nagy nap végre félvirradt s a készülődések is véget értek Borbe- reki uramnál. Az öreg ur érdemes oldalboldájával szövetkezve, mosolygó arczczal fogadja vendégeit. — Bezzeg lesz nagy zenebona a házban, még tán nagyobb, mint az országgyűlésen, valami érdekes vita alkalmával. Szegény Sándor bátyánknak is van dolga a podgyászok rendbeszedésével. Nagy nehezen megjö az est is. A czigányok már rázendítették a Scanned by CamScanner
