Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
71 gyorsan ment minden. Mire vége lett a mulatságnak, már az anyjától is megkértem Evelin kezét. — S mindjárt odaadták? — Nem, másnapra hittak, hogy látogassam meg őket. — Természetesen elmentél? — Nem tehettem máskép. A szavamat be kellett váltani. Aztán meg fülig benne úsztam abban a paradicsom-mámorban. Azt hittem, az enyémhez fogható boldogság nincs a föld kerekségén. Ámbár valaki, mintha már akkor is sugdosta volna a fülembe: baj lesz, de csak rohantam, mint a vak légy az aranyos pókhálóba. — Hát azóta megbántad? Megvakarta a füle tövét s nem felelt rögtön: — Azóta . . . azóta sok egyéb eszembe jutott, amire akkor nem gondoltam. Először is az apám. Bolond história ez, bátyám. Ha az apám megtudja, kitagad. — Hát még nem tudja? — Dehogy tudja, ftejtegetem előle. De félek, hogy egyszer majd kipukkan. Halálos aggodalmakat állok ki, hogy egyszer majd olvasni találja valamelyik újságban. Na hiszen az lesz majd a meglepetés. Még hevesebben járt föl alá a szobában, lázas nyugtalansággal tekintgetve ide-oda, mintha a menekülés útjait keresné. Semmikép sem látszott valami boldog vőlegénynek. — De ha tudtad, miért másztál bele? — vetettem a szemére. — Miért? Miért? Könnyű azt mondani; de az ember olyankor nem gondolkozik, hanem csak az jár az eszében: jaj de aranyos feleség lenne ebből! Ha én ezt csókolhatnám! Ha én ezt ölelhetném! Ha ez az enyém volna! — Hát ird meg az apádnak őszintén. — Nem hiszi el. Már volt efféle dolgom máskor is. Azt hiszi, hogy ez is csak olyan. Azt fogja rá mondani: hebehurgyaság, szamárság. Sohasem fog beleegyezni. Dehogy fog, dehogy fog. Mindig azt prédilkáta: csak gazdag leányt, fiam. Aztán ihol ni! — De ha szereted? — Szeretem, szeretem — szólt savanyu képpel — persze, hogy szeretem. De hát mire vegyem el? A tiszteletbeli segédfogalmazóságomra? — Hát mit akarsz csinálni ? — kérdeztem én a töprengő öcsémet. Búsan lógatta fejét: — Ha én azt tudnám! Eddig csak ment a dolog valahogy. Az öregemre ráfogtam, hogy beteg, azért nem jöhet a jegyváltásunkra, egyébként apai áldását küldi. De most, most mit csináljak? Az anyósom már a stafirungról beszél. Bútorokat akarnak venni. Tegnap már egy Scanned by CamScanner
