Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

„Xemondás“, melynek üdv lesz a bére;

„Vezeklés“, melynek kínja is gyönyör; „Böjt“, mely beköt tesz a szenvedélyre;

„Jmcr“, melyen a lélek égbe tör; „Elmélkedés“, nyel у édes anyja a hit- S reménynek s mely szeretni megtanít; „jYíunka“, ryelynek nyomár\ áldás fakad\ Kedélyre, észre éltető hornyát.

„Szegénység“, rye/y dúsgazdaggá tészen;

„Engedelmességu, mely koronát hord;

,,Szivtíszterság“, melynek, lángtüzébey JngyaHá lesz a gyarló, földi por . . .

€s szól a szent atya: „Jm a pálya!

Örökre boldog, a ki hűn járja . . . fiaim I . . tárva-nyitva áll az ég, .. . layunk Cisztercim!“ . . . Szólt, s e/tüyék.

Jayunk Cisztercium I . . Jt képzelem fölé pit téged is, szent cella-várt I * fííely, — iniyi erényfallal védett helyet], — Oly sok dicső vitézt szivébe zárt . . .

Eléykbe tűn a réryes reygeteg, d(ol a madárka sem mert szállni meg,

S hol szikla közt, sűrű bozót alatt Csak félve vert buvó tanyát a vad.

— 66 —

€s mily varázslat!?! . . Tündér kert leszen Ji bus pagony s kietlen pusztaság:

Jl vad indán piros gerezd terem,

S tövis helyett aranykalász s virág . . .

Ji völgy ölén a szikla szivébül Jz Ur szept haji oka is felépül,

S harangja a messzeségbe sírja Jz angyaléneket: ,.JTve JYtaria!“

Scanned by CamScanner