Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
53 „opus Deiu, isteni munkának nevezik forrásaink. Nem más ez, mint az imádság. A jeladásra mindenki talpra ugrott. A fiatalokat, ha őket a mély álom esetleg elnyomta volna, az idősebbek fölrázták, — azért intézkedik a Regula agy, hogy a közös alvóteremben a fiatalok nyugvóhelyei az idősebbekéi közé legyenek beosztva; — s mindenki sietett a templomba. Arra, a mit mi toillet.nek nevezünk, egyelőre sem idő, sem szükség nem volt. A szerzetesek egészen felöltözve alusznak; még a sarukat sem szabad levetni. Ez oly szigorú szabály volt, hogy egy szerzetest azon egyetlen okból nem választottak meg apátnak valamelyik XII. századbeli cziszterczita kolostorban, mert kitudódott róla, hogy egy rekkenö nyári éjen levetette saruit s úgy aludt. A templomban az apát ajkain folzendült a reggeli imádságnak, az u. n. matutimmmak kezdő fohásza: „Istenem! jöjj az én segítségemre.“ (Deus in auditorium meum intende). Képzeljük magunkat a tél közepén, valamely dermesztőén hideg éjszakán. Itt a hideg templomban a fázás és didergés ellen csak egy mentség és segítség van : a szív melege, a lélek hevülete, a lelkesedés tüze, az áhitatnak és istenes buzgalomnak forrósága. — I)e épen ez nem hiányzik. — „Uram, — hangzik az Összes szerzetesek ajkain a visszhang,-— „Uram, siess az én támogatásomra“1 (Domine ad adiuvandum me festina.) És evvel megindul a zsolozsmák nem nagyon változatos, de azért nem is mélabús, hanem oly andalitó, oly szelíd, nyugodt, oly egyszerű és fÖn- séges melódiája. És a hajnal hasadtáig minden pihenés nélkül folyik ez az „isteni munka.“ —- Egy ember talán ellankadna, de az egész testület, — és ez néha több mint száz emberből állott, — nem fárad, nem tikkad el. Annyi szívnek föllángoló buzgalma egybeforr, és mint egy éltető, melegítő villamfolyam, nem engedi lankadni az egyesek buzgalmát. Egy XII. századbeli író hallotta egy Ízben a czísztercziek zsolozsma énekét és azt a tanúbizonyságot teszi róluk, hogy az égnek angyalai szebben nem énekelhetnek, mint ezek. Miután az utolsó könyörgés elhangzott az apát ajkain, a szerzetesek szétmennek és ha tetszik, most végezhetik a reggeli toilettet. Hideg vizet engedélyez a szabályzat. Sz. Bernárdról tudjuk, hogy nagyon lelkesedett ezért. Egyik előkelő ismerőséről mint különös dicséretet említi, hogy naponta vesz hideg fürdőt. A meleg fürdőt a Regula tiltja; legfölebb a betegnek engedi meg, orvosi rendeletre. A cziszterczi ősi szokások szorgalmazzák a tisztaságot, de kérlelhetlenül száműznek mindent, a mi elpuhultságra vezet. Hetenkint lábíiirdöket Írnak elő. Éven- kint többször nemcsak megnyirni, hanem borotválni is kell a fejet úgy, hogy csak a teljes körben futó korona marad meg. Többször kell nyírni ' Scanned by CamScanner
