Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

(Talambos uram tért mielőbb észre s férfias tekintélyét megmu- tandó, csendesiteni törekedett azok nagy örömét, kik a 8 év óta távol levő Andrisuk visszatértén: örömkönnyeket hullattak. Igaz, hogy ez idő alatt már 3—4-szer is hon volt, de biz csak 8 — lü napig.

No, de nem is csoda, mikor valaki a „Doktor jurisra“ készül és mint páratlan szorgalmú ifjú e hírrel Jepi meg jó szüleit: „íso, édes szülék örvendjenek, hozom a „Juratus“ diplomámat.“ Több se kellett ! Szegény jó szülők, már azt hivék — fiúk legalább is viczispán.

Ezen örvendező hirt Galambos uram felolvasván, — biróné asszonyom kikapva férje uram kezéből a levelet, kirohant vele az udvarra s mire utánna mentek, már a negyedik szomszédban mutatta. Erzsiké is örömmel várta egykori játszótársát kivel annyi kellemes napot töltött.

ütöd éve volt ép annak, hogy Andris hon volt, mikor Erzsi beteg szegény rokonát ápolta s igy öt akkor sem láthatta.

Erzsiké Andrist csak régi alakjában tudta elképzelni, mikor még együtt játszadoztak a réten s biz azt is megtették, hogy az erdőben madár fészket szedtek s a falu végén úgy öntötték ki az ürgét. Nem is csoda, hogy ezen képzelődésben hitt, mikor Galambosné asszonyom, mindig csak is igy beszélt fiáról.

* *

Végre megérkezett a nagy nap, mikor Andrisnak meg kellett érkeznie.

Galambos uram fölvette ünneplő buzavirágszin köntösét, kordován csizmáját és legszebb kocsijába befogatott s úgy sietett a legközelebbi állomásra az ö drága fia, Andrissá elé.

Nehezen várták, Erzsiké, biróné asszonyommal a visszatérést. Minden kocsi zörgésre künn termettek a veréczes tornáczon. Volt sápi- tozás, ha csalódtak.

Ij?yszer aztán nem csalódtak. A kocsi megállt a porta előtt. Erzsiké kandi szemmel kereste az ő nkisu játszótársát, de mily nagy volt csalatkozása! . . . Hogyis ismert volna rá, abban a pörge bajszu, fekete attilás ifjúban, mikor daliásán félrecsapott kucsmával belépett.

A szegény biróné is alig merte megszólítani, mikor aztán az a „fiatal ura hevesen átölelte és drága jó anyámnak szólította — akkor Galambosné szive is túláradt a boldogságtól.

Sokba került Andrisnak, hogy fel ne szisszenjen a hatalmas ölelések s czuppanós csókok alatt.

Alig tudott tőle szabadulni. Erzsiké csak nézte a szép ifjút s nem tudott betelni nézésével. — Végre Andris feléje tartott s átölelte az ő „testvérkéjét“ csattanós csókot nyomva eper ajakára, mitől úgy kipirult arczácskája, akárcsak a piros posztó.

— 66 Scanned by CamScanner