Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
63 f^JRÉGI JÓ IDŐKBŐL*. — Eredeti beszély. — t lrta*. Ötvös Gyula. ?ZÉKESFtiJÉRVÁR utczáin egy kis poros kocsi döczögött végig, melynek oldalán a régi jó időkből való piros és zöld festék kúz- j? dött az idő szinével, s melynek tetején Fényes Jancsi tele pofával 1 iujta posta-kiirtjét. Fújta vörösre puffadt képével addig, mig el nem rekedt ... (t. i. a trombita.) Egész utczahosszat kinyiltak a kis ablakok; hol itt, hol ott a zöldre festett redőnyök is láthatóvá lettek és a porta is nyöszörögve tárnia ki. Egy-egy kiváncsi fej bukkant elő, hogy hallja mi is az újság, vagy kérdezősködtek, hogy mit hozott nekik Fényes Jancsi bátyánk, ki ilyenkor hivatalos komolysággal hallatta tagadó vagy igenlő válaszát. — I)e hisz, hogy is ne tenné ezt Jancsi bátyánk, mikor érzi fontosságát, mikor minden pillantás meganyi kérdőjel alakjában repül télé. — No de ez még mind nem tenné, ha biró uramnak ne hozna levelet Pestről. — Hejh de nagy kár is, hogy az a drága Pest oly nagyon távol esik kedves szülőföldünktől — szokta magában olykor mormogni — akkor többször is hozna levelet, melyért busásan jár biró uraméktól a jutalom. Jancsi bátyánk nem sokáig tépelőilhetett e nemes gondolkozásában, mert görhes lova, mintegy megállni készült. — Ejnye azt az ingyenélö mindenségedet, tán nem is siétsz ? — e szavakkal biztatva lovát, jókorát vágott annak háta közepére. Szegény görhes halálra szánt elhatározásával vánszorog tova és már újból megállni készül a „Vörös ököru-höz czimzett korcsma előtt, mely a szokás szerinti stáczió. De hiába, az ostorul szolgáló ösztökének vége innen is tova hajtja, bár gazdája kebeléből is mély fohász fakad ki e nemes stácziónak ezuttali kényszerült mellőzése miatt. Na végre, biró uramék portája láthatóvá lett s szerencsére Jancsi bátyánknak hü görhese ép itt menten összerogy, négy lábát a szélrózsa négy tájékára szétvetve. Egy kapura való kulcs megfordult a kocsi rozsdás zárjában és a láda mélyéből óvatosan húzott ki valamit. Scanned by CamScanner
