Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

- 59 —

Az ablak fénye csalván, Körül-körül kering Kémlő boszorka-pille, Tovább hessen megint. Az anyókát igézte A ház-eresz alól,

Ki tűzhelyén bólintgat, Mig a lány fon s dalol.

г

Es hallga! az erdőbe Kicsendül éneke,

Oly tisztán, mint kalitban Csattog rab fülmile. Keblében alvó érzés Bölcsődala, a dal Mit a legény fölébredt Szívvel, epedve hall.

„Mi az? Elandalodtál,

Orsód megint megállt ?

Csitt csak, te kis boszorkány! Vagy a bagoly kiált!

Pergesd, pergesd a rokkát,

Kis láb dologra rest,

Hej szép Hamupipőkém,

A szálat eregesd!“

S babrál a lányka kontyán,

S lebontja a banya;

Mintha arany, ha gyémánt Zuhatag omlana.

Aláfoly gyenge vállán,

Az őzi termeten,

Rokkáján selyemszállal Csókolódzik a len.

„Jer, hadd fésüljelek ki,

Hét ágba hadd fonom,

Te meg fonj a fonálba Egy szálat, angyalom.

Pergesd, kis láb, a rokkát, Fond fel egy szál hajad;

Ha rá kötsz egy királyfit,

Az is rabod marad!“

5*

Scanned by CamScanner