Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

г

Es az emberek elmentek mellette.

Nem hallják, vagy nem akarják hallani.

— Az ilyen népség egészen elrontja az ember jókedvét. szitkozódnak némelyek.

S az anya nem szólt többet.

Mit érzett ö most !

Többé nem fázott: egy gondolat gyulasztá agyat: meghalni! Hiszen ö megtett mindent, mindent, és senki nem segített rajta. Ott jön egy magányos ur s oly bizalmat gerjesztőnek látszik.

Az anya küzd önmagával.

Végre győzött gyermeke iránti szerelme, és ö remélt.

Oh a remény csalfa délibáb! . .

— Uram, egy anya könyörög beteg gyermekéért. Egy kis alamizsnát, hogy gyógyszert vehessek.

Az nr megáll.

A lámpa fényénél vesz valamit észre.

— Micsoda — mormogja magában -- egy ily szép nő koldul? íS az anya összekulcsolja megkékült kezeit.

— Uram könyörgöm . . .

— Szegény gyermek, ön fázik és gyermeke beteg! — mondja az ur részvéttel.

S az anya könyezik.

Oh, mennyire jutott ő!

— Hol lakik jó asszony? — kérdi az ur tovább.

S a nö remegve suttogott valamit.

— Kocsis! — kiáltott az ur egy arra hajtó kocsira.

Az megáll ott.

— Jöjjön szegény gyermek, én segítek magán, gyermeke meg fog gyógyulni, kap orvost és gyógyszert. És önnek nem szabad tovább abban a ronda padlásszobában laknia. Önnek lesz szép, kényelmes lakása.

Az anya remegett.

Mennyi szépet hallott ö most: egy egész tündérvilág tárult fel előtte. Gyermeke meg lesz mentve! S ő nem fog többé nélkülözni És mi lesz az ára?

Azt nem tudta, — nem értette a bizalmas urat, de hisz mindegy! Csak gyermekét menthesse meg, egyetlen gyermekét! . . . Minden becsületes áldozatra kész volt.

*

# *

S az orvos megjött.

De akkor nem volt már a gyermeknek szüksége sem orvosra, sem gyógyszerre.

Scanned by CamScanner

— 5 b —