Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

A halálhoz«

(Kórházban.)

eteg vagyok, igen nagyon beteg,

Halál-sejtelmek gyötrik lelkemet.

Hát meg kell halnom oly nagyon korán,

Még életemnek rózsa tavaszán!

S mikor körültem zöld a rét, halom Aki ior kell éppen sírba szállanom.

Halál, halál könyörtelen halál,

Ki soha kegyelmes nem valál,

Ki jősz kaszáddal egykedvűen zörögve Ez egyszer kérlek, kérlek könyörögve,

Ketté ne vágd e gyenge fonalat,

Mely életemnek fáján tartogat!

Oh, lásd, halál oly fiatal vagyok,

Fölöttem még borutlan ég ragyog,

Még élni vágyik ifjú kebelem, ízlelni kéjed’, édes szerelem,

Szabad mezőn mélázni, járni kelni,

Bús fülmilékkel versenyt énekelni,

Egekbe nyúló szikla-csúcson ülni,

Gyönyörbe, kéjbe elmerülni.

S még tenni vágyom, hatni, küzdni, tenni,

A nagy világnak szent javára lenni.

Szivemben annyi még a tettterő,

A parlagon, a pusztán heverő,

Lelkem virága hogyha mind kikelne Egy illat-felhő szállna fel a mennyre,

Ha mind csillaggá lenne a virág,

Ragyogna égen örökös világ.

Halál, halál, könyörtelen halál,

Ki soha még kegyelmes nem valál,

Ki jősz, kaszáddal egykedvüu, zörögve,

Ez egyszer kérlek, kérlek könyörögve,

Oh, hagyj tovább ez életen örülnöm, Szeretnem, égnem, szentért lelkesülnöm.

Palágyi Lajos.

Scanned by CamScanner

— 47 —