Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
brigádhoz mint szolgálattevő tisztet osztották be Szapáry mellé. A háborús napok elmúltával sietve tért vissza, mint főhadnagy és megtartotta elmaradt esküvőjét, mely után átvette atyja akai birtokát, melyen azóta állandóan gazdálkodik. Párját ritkitó az a szeretet, melylyel gyermekei iránt viseltetik s nincs áldozat, mit meg ne hozna az ő érdekükben. Három gyermeke közül a legidősebb a helybeli főgymnasium nyolczadik osztályának tanulója, mig az ifjabb az ö felügyelete alatt végzi tanulmányait egy győr- egyházmegyei pap vezetése mellett. Harmadik gyermeke, a kis Ilda baronesse, öröme az akai kastélynak. A gazdálkodás mellett rendkivül tevékeny részt vett Veszprém- megye közéletében. Nemcsak bizottsági tag volt, de már 20 év óta tagja a közigazgatási bizottságnak, az állandó és központi választmánynak s elnöke a megyei mezőgazdasági bizottságnak. Veszprémmegye tisztikara főispánná történt kineveztetése alkalmával egy rendkivül diszes albumot nyújtott át neki az összes tisztviselők neveivel. 1895-ben a földmivelési minisztérium miniszteri biztosnak nevezte ki a „sióberki vizszabályozó-társulat“ ügyeinek rendezésére. íme ez röviden annak az embernek életrajzi adatai, a kit a szerencsés véletlen éppen a legnehezebb időben állított városunk és vármegyénk élére. Életéből merített számtalan epizóddal tudnánk bizonyítgatni azt, hogy milyen szigorú a becsületbeli dolgokban, milyen lelkiismeretes a reábizott teendők elvégzésében s végül, hogy minden tettében mennyire nyilvánul minden alkalommal a férfias, hogy ugymondjuk a katonás erély. E helyett azonban csak rövid vázlatát adtuk most életrajzának, tudva nagyon jól, hogy a mi szavainknál sokkal ékesszólóbban fogja ö maga rövid idő alatt tetteivel beigazolni, hogy milyen jogosak Fejérvármegyé- nek és Székesfej érvár szab. kir. városnak hozzáfűzött reményei. Scanned by CamScanner — 33 —
