Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
A tél. Kiadta az idén eleget a mérgét, A hideget mindjárt mázsa számra mérték: De mert hát korábban szűkén adogatták, Maradt még elég is, el nem fogyaszthatták. Hóban, fagyban lesz még jövőre is részünk, Azért lássuk el már jó korán a fészkünk, Ne úgy, mint a tücsök, mely csiripelt nyáron, És végezte télen az éhenhaláson. Kiki haza hozza idején a fáját, Öröltesse meg hamar a gabonáját, így szemébe nézhet a pogány időnek, A gond nehézségi fejére nem nőnek. A tavasz. Ha elfogyott korán a télnek hidegje, Hamar kisüt a nap vidám kikeletre. Megindul a munka, hosszú barázdákra Hullatja a magot a gazdának zsákja. Árvizveszedelem sokat ijeszt majd meg, De ne féljenek, kik erős gátat vetnek, Nem lesz olyan erős a víznek ereje, Hogy az ember keze ne bírhasson vele. A víztől megmentett réteken a jószág, Dicséri, ha szép lesz, a gazda jóságát. Nem kevés kárt tesz az eső, igaz lészen, Azért erre minden gazda legyen készen, Használja fel jókor a tiszta szép napot, így a munkájában nem lesz elmaradott. Milyen lesz az ujesztendő? A világ minden népének bölcsei azt tanítják, hogy az égnek igen kétes értékű ajándéka volna, ha az emberek a jövendőt előre tudhatnák. Kaszandra keservesen panaszkodik az istennek, hogy jövendőlátó tehetségével a vakok városába száműzték őt és a messzinai hölgy egyik szerencsétlen vőlegénye igen óhajtandónak tartja, hogy az embernek másnapra mindig legyen valami remélni valója, mindig legyen valamije, a mitől fél, és ami gondot szerez neki. Ezért mindig uj és érdekes az a talány is, hogy »milyen idő lesz holnap?« Éghajlatunk pedig van oly kedves és szeretetreméltó’ ho^y állhatatlanságával mindig gondoskodik a változatosságról. Évente elcsodálkozunk a poétákon. Ha dér fedi is május havában a háztetőket és mezőket, ők a májusi éjszakák édességét zengik és ha örökös zápor és felhő- szakadás zavar is meg minden örömet, ők az aratás élvezeteit éneklik meg és karácsony hetét a ropogó hó nélkül el sem tudják képzelni, ha még oly magasra kapaszkodik is a hőmérő. A mostani úgynevezett télben azonban igen nehéz a jóslás. Pár hét óta nap-nap után változik az idő. Alig keményedett meg egy kicsit a föld, a hó alig tette a tájat kissé téliessé, már itt terem az »enyhe szellő« és a sárczipö, a magas szárú csizma fénykora elérkezett. ’ ё Valami friss télről, hóról és fagyról alig ábrándozhatunk. Január elsőtől negyedikéig lesz ugyan hó es fagy, de kilenczedikére már beáll az olvadás és ismét csak tizenöttől húszadikáig lesz «igen hideg» Huszonegyedikén ez «megtörik» és helyébe lép a viz és sár, a köd és — nedves köd. így lesz az február közepéig, amikor a folytonos esőzés mellett még az árvíz veszélye sincs kizárva. Márcziusban is »enyhe« lesz á tél és csak az lesz a szenzácziója, hogy egy »elsőrendű kritikus napot« tartalmaz, amely véletlenül márczius tizennyolczadikára esik, amely már a történelemben is akárhányszor volt elsőrendű kritikus nap. A meglepetések azonban áprilisben érik el tetőpontjukat. Az «április idő» ezutttal nem következik be. Ez a hónap rendkívül szép, száraz és enyhe lesz. A hó és az eső eltűnik. Az első félév két utolsó hónapjában nem lesz semmi különös dolog. Csak a május fenyeget feltűnően sok zivatarral. A tavaszi poéták szíveskedjenek ezt tudomásul venni, mert a villámlás és mennydörgés a májusi gyöngyvirág mellett nem is elég csinosan »festő«. A három fagyos szent soicat megijeszt majd, De mivel a szőlő korán még ki nem hajt, S mivel a gabona nincsen még kalászba', Csekély leszen itt-ott a gazdáknak kára. A nyár. Lesz most is küzdelme elég a gazdának, Hogy állhasson ellen az időjárásnak; De ha el nem lankad, erejében bízik, Minden bajt leküzdhet az utolsó ízig. Örülhet aztán a bőséges termésnek, Katonásan álló sok gazdag kepének, Csak legyen rá gondja, hogy hamar behordja, A korai cséplést ő el ne mulaszsza, Hogy hamar csendüljön meg a pénz markában Nem lesz akkor vigabb ember a határban. Az ősz. Hideg lesz majd néha az ősznek eleje, De meleg napok is jönnek még majd vele; Kedvező lesz majd a szüretnek ideje, A diót le lehet verni idejére. A lábas jószágra vigyázni kell híven, Ne hulljon el holmi járó-betegségben. Legelője leszen bőven késő őszig, Örömük lesz benne, a kik jól megőrzik. A hízókat be kell fogni idejére, így bátran nézhetünk a télnek elébe. Scanned by CamScanner
