Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

90

Ott már a főnökkel tudatták helyzetünket, rögtön kiállította az értesítést, az igazgatónak, aki örömében azt se tudta, mit (mim jón, áldotta a jó földesurat, a ki neki ajándékba két hizott ökröt küldött

Útközben bement egy mészároshoz, a kinek eladásra ajánlott

bennünket s egy legényt kért, a ki behajtson.

Miután az igazgató kifizette az értünk járt szállítási dijat, kinyitották a kocsi ajtaját s ökrök helyett kiléptünk mi . . .

Az igazgató, mikor meglátott minket elkezdett rablót, gyilkost kiáltani, kérte puskáját, hogy főbe lőjjön minket; de ha a puska ott lett volna, se lett volna baj, mert a mint később megtudtuk, az igazgató puskájának nem volt kakasa s igy hát nem sült volna el.

Végre lecsillapítottuk, hogy már a dolgon úgy se lehet segíteni, majd a gázsiból vonja le az útiköltséget, beindultunk a városba, elől az igazgató, utána „mi“, leghátul a mészáros legény, ökör helyett minket hajtva.

Még az nap este mindenki tudta a városban, hogy a színigazgató ökrök helyett színészeket kapott.

Másnap előadásra hirdetve volt a szinlapon a fellépésünk. Soha olyan zsúfolt házat nem láttam. Mindenki látni akarta az „utánvételes ökröket.“

Játék után a vacsorát az igazgató űzette örömében, hogy olyan nagy jövedelem volt s hozzám fordulva azt kérdezte :

— Te marha, melyik pesti ökör csinálna ilyen jövedelmet ? Hadd hozassam le vendégszerepelni!

Káplár hang.

— Azt a czinegetojáson hizott, nyesetlen képű sirmancz pofádat, te > bundás! ha én azt mondom neked, hogy „ruth!“, akkor — aki nyavalája van a jó apetitusának, ruthuljék kend, mint a tehén a luczernaföldön, — mohódzás után.

*

Márczius 15-ón.

X ur: Hamar egy pohár márcziusi sört, de hideget.

Vendt'glös: Szolgálhatok még valamivel?

X. ur: No meg egy májust de meleget.

Vendéglős: (magában) Ez az ur az áprilisát, járja.

Scanned by CamScanner