Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
77 arany Bullát, — ha élénkbe áll a lélekemelő kép, mint vonyl át városunkon Buda felé Nagy Lajosnak a dicsőséggel megvivott olasz háborúból visszatérő diadalmas serege, ha a képzelet elénk varázsolja a tiindéri képet, melyet a hatalcm, fény és gazdagság csaknem egész Európa hatalmasságainak küldötteivel itt e város falai között Mátyás király koronáz- tatása alkalmával kifejtett, s ha viszont élénkbe áll is a dicső, de szomorú kép, hányszor és mily véres áldozattal verte vissza népünk a hazánkat pusztító törököt, mig végre világhírű temploma, fényes királyi palotája és büszke vára a földig lerombolva — porba dőlt és maga több mint száz évig tartó török igába került, eltörpült szivünkben a fájó érzés és a dicsőség és lelkesedésnek felemelő érzetével, büszkén valljuk magunkat a város és vármegye fiainak, kegyelettel tekintünk minden letört kődarabra, mely hajdan talán a várfokán hirdette e város dicsőségét, kegyelettel emeljük lel a földmíves ekéje által épen hagyott rögöt, mely belsejében tán ma is nyomát hordja egy reánk dicsőséget hozó eseménynek, kegyelettel tekintünk le az alattunk elterülő milliárd porszemre, mert nem tudjuk, ha vájjon nincs-e azokban egyik itt porladozó jelesünk hamvaiból. Csak régi dicsőségére való emlékezéssel tud igazán ünnepelni a magyar; mert nagy volt nemzetünk mindig, vitézi és lovagias erényei által, mely erények mint öserő szállottak apáról-fiura. Ez mentette meg őt száz esetben az enyészettől, — de hogy a többi, keletről bevándorolt és elenyészett néptörzsek mellett csak nemzetünknek sikerült az állammá való alakulásnak immár ezredéves müve, annak főoka fajának eredetiségéhez való törhetlen ragaszkodása, értelmi világának tisztasága, fejlettsége, a hazánkban élő és velünk egy hazának fiaivá lett nemzetiségek irárit tanúsított bölcs mérséklete s azon szívós hazaszeretet, mely legfeltűnőbb vonásokban a magyar nemzetnél nyilatkozik. Ezen tulajdonságok adták meg neki politikai felsöbbségét, a haza területén élő és velünk egyenjogúvá tett többi nemzetiségek felett, e tulajdonságokban századról-századra gyarapodva, biztosította magának a magyar állameszme érvényesülését. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A harczias idő lejárt a nemzetek sorsát intéző isteni Gondviselés bevezérelt bennünket a müveit és munkás nemzetek közé; megerősödve a béke áldásaival ma már a munka és műveltség fejlesztése képezendi hivatásunkat. E fényes múltú vármegye és város minden hü fia, a kölcsönös szeretet érzetétől áthatva, vállvetve iparkodjék édes hazánk jólétének, haladásának előmozdítására, merítsünk ahhoz erőt és bölcsességet, ezer éves történetünk fényes tanulságaiból; az önzetlen hazafiságot ápoljuk híven sziveinkben és gondos kertészként ültessük azt át gyermekeinkbe; faji jellegünket, mely örömmel öltött magára a nyugoti műveltséget, hódolt meg a tudománynak, olvasztott Scanned by CamScanner
