Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
67 nem teljesítheti azokat a kötelességeit és hivatását, a melyeket a népek atyja reá rótt. Es a mikor a törvényhozás a lelkiismeretnek szabadságát bevéste a nemzet törvény tábláiba, ezzel bizony nem a hitéletet akarta meglazítani, nem akarta elvonni a létektől azt a tápot, a mely azt a küzdelmek folytatására szenvedések elviselésére erőssé teszi, hanem igenis felszabadította a hallhatatlan lelket minden földi kényszer alól, hogy oly módon találja meg a legkisebb fűszáltól a leghatalmasabb természeti tüneményig mindenütt és mindenben megnyilatkozó nagy isteni eszmét, a mely neki az ö lelki szükségletének leginkább megfelel. Nem a vallás- talanságot propagálta ezzel, hanem megtagadta mindenkinek azt a módot, a melylyel megtalálhatja a mindenütt jelen levő egy Istent. De maga az ima nem elég. Meg kell, hogy legyen az imának a természetes forrása a lélekben, minden igazságnak, nemesnek, jónak és szépnek az összefoglalata: az erény. És ennek az erénynek adott díszes helyet a törvény hozás a törvényben, amikor megnevezte legszebb nyil- vánulásait: a vitézséget, a fejedelmek bölcsességét, a nép erejét és az önfeláldozó hazaszeretetet. A magyar fajnak ősi öröké a vitézség. Ezzel a vitézséggel szerezte meg ezer évvel ezelőtt a maroknyi magyarság a hazát; ezzel a vitézséggel állotta ezer és viharainak pusztító hatalmát; ezzel a vitézséggel verte vissza ezernyi támadó ellenség ádáz dühét; és a vitézség, a mely tiszteletet szerzett a magyar névnek s a mely ennek a fajnak állandó jelzője lett, megmaradt a késő unokákra s mint a jó aczél a veszedelmek tüzében nem pusztult el, hanem még inkább megedződött. S ha most vagy bármikor a koronás király szava harczra szólítja fel a nemzetet, ez a vitézség lesz az, mely az ősök nagy példáin fellelkesedve meg fogja szerezni a győzelmet vagy a hősi halált. De nem volt elég a hazát megszerezni, meg is kellett azt tartani. • És akkor az isteni gondviselés megáldotta a nemzetet a fejedelmek bölcsességével. Ez a bölcsesség volt az, a mely a harczias magyar nemzetet, helyes szervezettel, erős alkotmánynyal, nemzetet alkotó és megtartó fajjá tette, s képessé tette arra, hogy a többi kultur államok között a helyét békés munkával megállja. És ha valamikor, úgy most érezzük áldását ennek a nemzetet fenntartó bölcsességnek, a mely áthatja a koronás királyt, a törvényhozást és a nemzet belső életének kisebb szervezeteit. De maga a fejedelmek bölcsessége nem volna elegendő, ha nem jönne segítségére a népek ereje, önfeláldozó hazafisága. Ez a kettő adja meg az egységet, a melyen megtörik a pártoskodás és a külső e lenségek káros befolyása A magyar nép nagy türelmességgével a kebelére fogadta azokat az idegen nemzetiségeket Scanned by CamScanner
