Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)

Szépirodalmi rész

- 59 —

Magasba törve színes harcéi zászlók Lobogtaták ki lengő szirmukat.

S lengő zászlók felett a kék magasban Ott röpködött a hőskor tavaszának Hírnök-fecskéje: a turul-madár!

* * *

Ezret fordult útján a föld azóta. Ezerszer zördült, sárgult a levél, Ezer szerelmet ringatott a május, Ezerre ejtett szemfödöt a tél;

A fecskepár ezredik unokája Építi fészkét az eresz alatt, De az a föld, mely akkoron magyar lett. Az ezer év ezer veszélye mellett, Magyar volt mindig és magyar maradt.

Ezer tavaszról képet festeni: Kitűzött czélnak bármily isteni, Elérhetetlen vágy marad örökre, — Mert hol a lélek, mely zsongván a múltban, Mámorba nem szédül le ittasultan, Mikor reá — szemét, szárnyát befödve — A képzelet fájának ágirul Ezer tavasz virágesö hull!

* * *

Regélhetnék gyászendékü tavaszról, Mely vérrózsákkal tüzdelé ki keblét, S könnyekből szórt füvére harmatot.

Regélhetnék tavaszról, mely Sajónál Csonthalmokat font át repkénykarokkal, S enyészet hátán sarjadó virágit Egy nemzetnek szemfedöjére termé.

Volt kikelet, amelynek ibolyája Dögvészt lehelt; — virágos ligetének Károgó holló volt a csalogánya, S a lefuvó kürt, gyászzenéje mellett Királyi koronával játszadoztak Mocsara vizi liliomai.

Scanned by CamScanner