Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
50 látnivalónak, megilletödve vette le kalapját a magyaroknak e nemzeti szentsége előtt. Justh Gyula belehelyezte a kocsiba a koronát, megpróbálta, hogy szilárdan áll e, ugyanazt tette Szlávy József koronaőr is, és csak a mikor meggyőződött arról, hogy a koronát baj nem érheti, adott engedélyt az indulásra. A főváros képviselői ekkor kiszálltak a kocsijaikból s a koronakocsi mellé állottak. így kisérték tovább gyalog. A korona után következő fogaton Szlávy József és Radvánszky Béla báró koronaőrök, Esterházy Pál herczeg és Tisza Kálmán királyi biztosok foglaltak helyet. Ezután következtek Karácsonyi Aladár gr., Majláth György gr., Palla- vicini Sándor örgróf, Révay Gyula br., mint a főrendiház, Csáky Albin gr., Josipovich Géza, Justh Gyula, Klobusiczky János, Nikolics Fedor br., Pongrácz Károly, Szluha István, Zichy Jenő gr., mint a képviselő- ház kiküldött tagjai. Majd a főrendek, zászlósurak s a képviselők díszkocsijai következtek, végül ment Debreczen város diszfogata. A menetet egy század honvédhuszár zárta be. A nemzet-gyűlés. Az uj országházi kupolaterem kékesen besugárzott levegőjében annak a vallásos áhitatnak megszentelt csöndessége terült el, a melylyel az ezredévet megörökitö törvény emlékezik meg a nagy Isten jóságáról, a mikor szent István palástját, vasmarkolatu egyenes kardját, az arany ajmával és jogarral s a koronát aranynyal rojtozott piros bársony párnákon behozták a nemzet-gyűlés termébe Szikrázó gyémánttól diszes nagy urak, a nemzet született, választott és kinevezett törvényhozói meghajtott fővel állottak sorfalat a nemzet önállóságát jelképező szent- séges ereklyék előtt, a melyeket az elnöki emelvény mögött kiemelkedő oltárszerü emelvényen helyeztek el, jobbról a kardot, jogart és az uralkodás aranyalmáját, balról az első király palástját s közepén ezek fölött a koronát bibor menyezet alatt. Tisza Kálmán és Esterházy herczeg, a király megbízottai, valamint Szlávy József és Radvánszky Béla báró koronaőrök rögtön körülállották ezt az emelvényt s nézték, a mint a tizenegy országzászló meghajlott a korona előtt. A színes márványoszlopok között csöndben elhelyezkedtek az urak. A mi pompa, drágaság elképzelhető öltözetben, az mind együtt ragyogott: lila, piros, fehér, meggy-vörös, sötétkék, halványkék, zöld, sárga, a prémek, bársonyok, selymek, aranyszövetek, gyémánt, smaragd százféle szinváltozata ragyogott, csillogott együtt, összekeverten, abban a lilakékes világításban, a mi a kupola színes üvegein keresztül özönlött be és reszketett a fényességen. Fönn a merészen és könnyedén összehajló gótikus ivek közül a honalapító vezérek, az ezer év előtti hősök s az Scanned by CamScanner
