Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
48 a közepén a fekete-sárga lobogót csavargatta a szél. Ezek a zászlók a város felé is látszottak. A közönség már nyolcz órakor gyülekezni kezdett. Nyolcz és kilencz óra közt a Budapesten levő összes kir. her- czegek és kir. herczegnök bevonultak a palotába, hol 3,49-kor összegyűltek a királyné fogadó termében. A kiséret ez alatt az alsó négyszög képtermében gyülekezett. Az összes királyi herczegnök magyar díszben voltak, kivéve a kis Erzsébet kir. herczegnöt, Stefánia özvegy trónörökösné leányát. Kilencz órakor a királyi palota erkélyét biborszönyegekkel takarták le és piros könyöklő vánkosokat raktak rá. Egyszerre az udvarban szerte-szét szaladgáló burgzsandárok egy sorba álltak és szoborszerüleg megmerevedve szalutáltak az erkélyre : a király és 'királyi család megjelent ott. Ugyanekkor a palota tetejére fölvontak egy fekete-sárga és két nemzeti zászlót. Az erkély közepén lovastábornoki egyenruhában a király állt. Mellette fekete selyemruhában, kezében a legyezővel Erzsébet királyasszony állott. Ott volt még Lajos Viktor kir. herczeg, Stefánia Özvegy trónörökösné, megyszin magyar ruhában és leánya, a kis Erzsébet kir. herczegnö, kék selyem ruhában. Az erkély jobb oldalán voltak Izabella, Blanka és Auguszta kir. herczegnök, Rajner, Frigyes, József, Jenő, József Ágost és Károly István kir. herczegek. A bal erkélyen voltak Alisz és Gizella kir. herczegnök, Ferdinánd toskánai nagyherczeg, Lipót Szalvátor, Ferencz Szalvátor, Ferdinánd Szalvátor és Péter Ottó kir. herczegek, Koburg Fülöp herczeg és neje Lujza herczegasszony. A kir. herczegnök mind magyar díszt viseltek, a kir. herczegek katonaruhát. Az udvaron megszűnt minden mozgás, szaladgálás, minden arcz a Palota-ut félé nézett, hol kilencz óra után pár perczczel megzendült a harsonák dala. Es a kővetkező pillanatban a napfényes udvarra, a Habsburgok elé, belovagolt a hat magyar herold, s ezüst csengésű trombitáikat tüdejük teljes erejével megzenditették, hirdetve az utánuk kígyózó pompát. « Ettől kezdve másfél óráig tele volt az udvar az ország daliáival. A nagy udvar szélén végig lovagoltak ott balra kanyarodtak s a királyi erkély előtt elhaladva, újra kimentek az udvarból. E másfél óra nem volt egyéb, mint szakadatlan káprázat. A levegőt százféle zaj töltötte meg, csak emberi hang nem hallatszott. Ez a néma csodálat ideje volt. A pnripák patkói csikorogva vágták a kavicsos homokot. A selyemmen- ték különösen suhogtak. A kardok élesen zörögtek. A lovak arany- és ezüstdiszitésü szerszámai folytonosan csörögtek. Néha-néha nagyot horkant, fújt, vagy nyerített valamelyik nemes fajú állat. Isteni látvány volt ez a király előtt való elvonulás. A bandérium Scanned by CamScannor
