Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
102 Az már baj. Szerelmes ifjú. No, Schwarz ur, hát hogy állunk azzal a csinos hölgygyei, a ki 10,0U0 frt hozománynyal hirdette magát ? Ügy nők. Hát bizony nem valami szépség. Himlöhelyes, sánta, meg hozzá vénecske is. Szerelmes ifjú. No, az nem baj. • Ügynök. Aztán meg a mamája is nagyon kardos teremtésnek látszik. Minta-anyós lesz belőle. Szerelmes ifjú. Az sem nagy baj. És a 10,000 frt hozomány? Ügynök. Bizony abból csak 1000 frt az igaz. A hirdetésbe sajtóhiba csúszott. Szer elmes ifjú. No az már baj, Schwarz ur, elmehet. Finom orr. Baka (egy ház előtt, a melynek ablakából pecsenyeillat árad ki.) Teringettét, olyan ismerős pecsenyeszag; itt már alkalmasint szerettem egyszer! A boczi vége. Gelb. Slájmi, nézzél csők meg oztot o borjót, mit bőgi onnyit? Schwarz. Udjon mit zovorjok ütet oz üvé hottyódolbon ? A színházi pénztárnál. Pénztárnok. Nincs már több jegy! Atyafi. Nincs? Hát miért nem nyomattak többet?! Röviden. — Láttad már Ös-Budavárát? — Még most is nyögöm. Félreértette. Inas (alázatosan). Csöngetni méltóztatott ? Ur (haraggal). Igen ! János, maga ismét rossz fát tett a tűzre ! . . . Inas (bambán közbevág). Nem volt az rossz, kérem alázattal, csak olyan volt, a milyet a fáskamrában találtam. Berukkolás után. Százados. Miért nem tiszteleg nekem? Tudja ki vagyok én? Én Kardhordó százados vagyok! Ujoncz. Ürvendek o szerencsének, oz én nevem Kohn. Scanned by CamScanner
