Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
A spártaiak házasságáról furcsa dolgokat irt Xénophon: a férj, midőn a házasság ideje előtt, egy közhelyen frugális étkezeshez látott, a mely után alkonyatkor, mátkája szüleinek házához lopódzott es ellopta feleségét; titokban haza vitte, de mindjárt visszament a bözgytilekezö helyre; — a következő napokon is úgy tetette magát, mintha nem lopta volna el nejét; ha he sompolygott epedö felesége függönytől fedett ajtaján, előbb jól körülnézett, hogy senki se lássa és halálra szégyen- lette magát, ha rajta kapták, hogy nejéhez ment. Lám, mikép változik a világ! most meg azt szégyenelné a férj, ha rajtakapnák, hogy nem megy a nejéhez! . Egy másik furcsa vonása volt a görög házasságoknak, hogy ideiglenes és időhöz kötött házasságra léphettek bizonyos nők, oly nők, a kik a mai társadalomban rendszerint nem szoktak házasságot kötni. A rómaiaknál a házasság polgári jog volt, melylyel azok éltek, a kiknek a Connubium joga megadatott. Kezdetben csak az ugyanazon kasztokhoz tartozók léphettek egymással házasságra, a patricziusok és a plebeusok nem házasodhattak össze, mig végre a Kr. előtt 445-ik évben e tilalom megszűnt. Azonban a Kr, előtti 9-ik évben ismét visszaállitot- ták és csak Justinianus törölte el véglegesen, még pedig oly épületes példával járva elől. hogy egy circus-hölgyet vett el, a kit császárnévá is tett. Rómában is, mint a görögöknél, a nőt mint valóságos tulajdont szolgáltatták ki férjének, de a házasság többféle volt; a patríciusoknál a régi etruszk szokások voltak divatban; a házasságkötésnél a Confarreatio ünnepélyét tartották meg, tiz tanú, a főpap és & flamen dialis előtt; ezen az ünnepélyen a nő férjének egy búzalisztből készült kenyeret adott át; ez volt a köztük leendő közösségnek jele. A Confarreatio után a menyasszonyt a flammeum-fátyol borította, mely sáfráűsárga volt (jaj a szőkéknek!) — kezében pedig egy gyenge nádat és egy fonószállal körültekert botocskát tartott. így feldiszitve gyalog haladt vőlegénye háza felé, éneklő szüzek által követve. A ház szines vásznakkal és zöld gályákkal volt feldiszitve. — Mihelyt a nő * belépett, átadták neki a ház kulcsait, és tiiz és viz áldozásával tisztelték meg. Az elválást már a rómaiak is ismerték, sőt a jog oly régi volt, mint a házassági jog, de több mint ötszáz évig nem találkozott egyetlen * egy férj sem, a ki az elválás szégyenét magára merte volna venni _ Carvilius Ruga volt az első dicső elváló férj; megérdemli, hogy neve átadassák az utókornak; ez az ember azért vált el a feleségétől, mert gyermektelen volt, de hogy rajta mult-e vagy feleségén a magtalanság, azt a jó Carvilius nem fejtette meg.- 56 Scanned by CamScanner
