Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
Scanned by CamScanner A budapesti városi tanácsnak is van ám magához való elég esze. Az se engedi, hogy a szegényebb népet itt kizsarolják vagy éppen födél nélkül hagyják. Hát mit cselekedtek ? Azt cselekedtek, hogy a gyerekeket hamarabb szét eresztik az iskolákból, aztán az iskolákban lesz a nép kvártélya. Lesz bennünk tisztességes ágy, tisztességes egyszerű bútorral és mindössze csak pár krajczár lesz érte a napi költség. No hát most már itt vagyunk gazduram a kvártélyon és még idáig ugyan kicsit nyitottuk ki a bugyellárist. De hát ezután se kell azt nagyon kinyitogatni. Fel kell hozni a tarisznyát. Csak tán telik otthon egy disznóláb, egy gyirkás czipó, meg egy kis töpörtyüs pogácsa; az pedig éhségcsillapitónak van olyan jó, hogy még a királynak is jól esnék utána a pipázás. Hát mi kell ennél több ? Senki sincs itt arra kényszerítve, hogy czukrásznál élősködjék, aztán kávéból csinálja a levest, meg a fülemüle nyelvéből főzze a pör- külthust! Itt ugyan a maga kenyerén is meglehet. No hát ezután mi marad ? A kiállítási belépti dij ? Hát az a pár krajczár olyan sok ? Hisz csak tán nem akarja az anyjuk megvenni a .grófnék százezer forintos karpereczét? Aztáu a gazduram se azért jött fel, hogy ötvenezer forintos versenyparipát vegyen az eke elé? A ki nem akar költekezni, azt arra senki se kényszerítheti; a ki csak látni akar, az egy pár krajczárért megláthat mindent, mert ha reggel bemegy a kiállításba, hát egész estéiig nézhet ott egyhuzamba annyit, hogy be- hunyott szemmel is egy álló hétig nem lát egyebet, mint tenger kincset. Már pedig csak érdemes ennyi ideig elnézdegélni azt, a mit az embernek még az öreg apja is csak mesében hallott? Egy szónak száz a vége, az anyjuk is megérdemli, hogy azért a hűséges szeretetért, a melylyel megosztja az élet sorsát, meg azért az önfeláldozásért, a melylyel neveli a gyermekeit, egy kis örömet okozzunk neki. No már pedig kell-e ennél egy-egy nagyobb öröm, mikor ilyen világra szóló szépséget láthat az ember? A legszegényebb is kevés pénzből eljuthat ide. Álljon össze nyolez- tiz család. Csináljanak egy kis nemzeti lobogót, vegye a kezébe a legtapasztaltabb ember s azzal a jelszóval induljanak el: fel ős Buda vára alá; rebegjünk ott hálaimát a magyarok istenének s ott, Árpád apánk nyugvó helye mellett kérjük, hogy boldogsággal vezéreljen bennünket az uj ezer esztendőben! Itt lesz minden magyar, gazdag és szegény. Ugyan melyik magyart ne húzná akkorra ide a lelke, mikor első királyunk jobbja előtt millió és millió magyar ajkáról fog elzengeni: téged isten dicsérünk; és a világ , • - 45 -
