Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
Scanned by CamScanner Árpád apánk óta egész 1849-ig harczolt a magyar, a hazáért és szabadságért ? De nemcsak a fegyverek azok, a melyek dicsőséget hoztak a magyar névre. Dolgozni is tudott ez a nemzet és dolgozott is. Az ősi pásztor élet, a mezőgazdaság és az ipar összes eszközei láthatók lesznek s a nemzet minden osztálya megtalálja azt, a mi őt leginkább érdekli. Avagy nem érdekelné azt a hortobágyi vagy bugaczi pásztorokat az, hogy a régi világban milyen volt a pásztor ember élete ? Xell-e a gazdának annál tanulságosabb dolog, mintha azt látja, hogy ezer esztendő óta, hogy fejlődött a mezőgazdaság, hogy gazdálkodott a régi magyar? Hát még az iparos, az tanulhat ám eleget?! Látja a régi kezdetleges iparczikkeket, de látja azokat a művészies magyar tárgyakat is, a melyeknek utánzása még ma is becsületére válik akárkinek. Napok kellenének arra, hogy a kiállításnak ezt az egyetlen egy részét is valaki áttanulmányozhatná, de azért ezzel nincs ám kimerítve a mi régi dicsőségünk; mert a magyar dicsősége nemcsak abból állt, hogy tudta forgatni a kardot, meg a két keze is értett a munkához: hanem a fejével is utolérte azt, a mit a nyugoti müveit nemzetek elértek. Megláthatjuk itt azt is, hogy a tudomány hogy fejlődött ezer esztendő óta s bizony nem szégyenkezünk rajta, sőt büszkén mutatjuk a világnak, hogy minket se a gólya költött, a mi őseink is többre tudták vinni az ABC-nél. No de ne csak azt nézegessük itt, a mi az apjuk vérét csiklandozza, hanem lépjünk oda is, a hol az anyjuk lába gyökerezik a földbe. Itt van először a régi bútoros szoba. Azok a drágaságos kirakott nyoszolák, pohárszékek, asztalok. A sok fajta főző-, siitő-edény. Némelyikről már azt se tudja a mostani asszony, hogy főztek-e vagy sütöttek benne. Aztán az a tenger viritó drága selyemruha. Yiganó, pruszlik, keszkenő, ingváll, párta, meg azok a drágaköves kis papucsok, a melyekkel az ős magyar asszony fülön-fülqp legyintette ez ősmagyar apjuko- 9 mat. Kincset érő dolgok ezek, de mik ezek azokhoz az igazi kincsekhez képest, a melyek a mi királyunk, külországok királyai, főpapjaink és főuraink kincstáraiból kerültek ide?! Csak úgy hamarosan egy-kettőt említünk, mert hisz mindnyáját Q leírni, száz kalendárium is kicsi volna. Ott van első sorban Szent Istvánnak a prágai Veit-egyház kincsei közül elhozott drága kardja; Nagy Lajos király kincsei; Mátyás király hadi díszruhája, fegyverzete és drága lószerszáma; Kinizsi Pál kardja és pánczélja; Zrinyi Miklós hadi öltözete; Rákóczi hadizászlói; a török szultán világhírű kincstárából kikölcsönzött régi magyar fejedelmi kin^■- 88 -
