Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
A fegyelem és a rend fentartására szigorú büntetéseket alkalmaztak. A botozást, a vesszözést és a kurtavasat egyaránt használták. A vessző- zés, a mi, mellesleg legyen mondva, trombita- vagy dobszó mellett történt 1855~ben Erzsébet királyné közbenjárására szűnt meg. A régi katona egyébiránt a testi büntetést könnyen meg is szokta. iSimonyi óbester egy huszárját, mert a takaródén túl elmaradt, háromszoros vesszőfutásra Ítélte el. Patakként özönlött a huszár hátáról a vér a harmadik futás után, de azért mégis oda állt a trombitáshoz, s ennek egy ezüst Máriást a kezébe nyomva, igy szólt: „Nesze öcsém egy huszas fújd el azt a nótát, hadd járjam el még egyszer a huszártánczot.“ A botozást 1868-ban törülték el. Erre is sok viczczet faragott a huszár. A derest olyan négylábú állatnak nevezte, a mely se nem rúg, se nem harap, mégis nehéz megülni. A tiszti viselet a magyar katonaságnál 1748-ban kék, zsinór nélküli szűk nadrágból, kékzsinóros testhez álló ujasból, hasonló szinii és zsinór- zatu bekecsből és sárgára cserzett csizmából állott. Fejükön tripicset (Dreispitz-et), háromszegletes zsinoros kalapot viseltek. 179Ü-ben már fehér frakkosan, kék szűk nadrágba bujtatva, befűzött bakancscsal és ernyőtlen, gömbölyű süveggel találkozunk a bakánál. 1815-ben az ernyő nélküli gömbölyű süveget a széles fedelű sárga kokárdás csákó váltotta fel, melynek körülbelül olyan formája volt, mint a felforditott vizeskupának. A „czopf^-viselete 1805-ig divott és a becsületes czopfnak legalább is négy hüvelyk hosszúnak kellett lenni. A czopfot mindig a parádét megelőző napon fonták be, és hogy éjjelen át össze ne gyürődjék, hason kellett a katonának feküdni. A frakk viselete a magyar ezredeknél 1848-ig tartott. Ezután jött az egy gombsoros Waffenrock és a kitli (a vászonkabát). A sarzsi megkülönböztetésére 1848-ig litznik (sávok), azután csillagok alkalmaztattak. A bajusz viseletét 1784-ben egy külön rendelet szabályozta. E szerint: „a bajusz az ajkak felett félig kiborotválandó, nehogy az étel a ruhára csöpögjön“ A fegyverzet régente a muskétásoknál muskétából és lőpor-szaruból állott. A gránátosok szuronyos kovás fegyverrel láttattak el. A szuronyokat már 1701-ben általános használatba hozták, ámbár emlités tétetik a szurony használatáról Budavár bevételénél is. A keresztbe felrakott fehér szíjazat 1790-ben jött alkalmazásba, az egyik szijon a kard és a szurony, a másikon pedig az ormotlan nagy fekete patrontáska lógott. Ennek kifényesitésére sokat adott a baka. Egy régi anekdota szerint a Verona melletti Legnanónál reggeli négy órától délután négy óráig szakadatlan tűzben állottak a gránátosok, és már hátrálni kezdtek, mikor egyik gránátos elkiáltotta magát: Scanned by CamScanner- fl —
