Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
59 A régi katonaYilágból. A magyar hadsereg szervezését tulajdonképen a múlt század közepétől lehet számítani, a midőn a pozsonyi országgyűlés 40.000 embert ajánlott fel Mária Terézia jogainak megvédésére. Érdekes följegyezni a magyar ezredek keletkezésének korától jelen század közepéig — a legújabb szervezés koráig — egy és más katonai dolgokat, így a többi közt az ellátásról, viseletről és a szokásokról. Az ellátás az akkori viszonyoknak felelt meg. A kapitánynak 45 frt, a hadnagynak 21 frt, a zászlótartónak (Fähnrich) 18 frt, az auditornak 28 frt, a tábori papnak 19 frt, a másodhadnagynak 13 frt, a kirurgusnak 21 frt, kirurgussegédnek pedig 9 frt havi gázsija volt váltópénzben. Az őrmester 15 váltókrajczárt, a káplár 8 váltókrajczárt, a furir (manipulás őrmester 14 váltókrajczárt, a közember 5 váltókrajczárt, a dobos és pikulás (Compagni-Pfeiffer) 4 váltókrajczárt kaptak napi lénun- gul. A kenyérporczió 7 fillérbe (valamivel több a mai két krajczárnál) volt számítva. Tekintve az akkori megélhetési viszonyokat, mikor a 45 frt havi gázsiból a kapitánynak még egy diszes fogatot is kellett tartani, elmondhatjuk, hogy: olcsó és boldog világ. Az ezredek zászlóaljakra és századokra voltak felosztva. Az ezred élén állt az ezredes, a zászlóalj élén a zászlóaljparancsnok, a századok élén pedig a kapitányok. Minden századnál volt egy hadnagy, egy alhadnagy (Wachmeister-Lieutenant), egy őrmester, kit Musterschreib érnék neveztek. Ez volt a század gazdasszonya; Az ő gondja volt a legénység élelmezése, ő adta ki a fát és a mécsolajporcziókat, az ö feladata volt a ruházat kiosztása is. A későbbi Feldwebel (Feldweibel tábori asszony) elnevezés a legjobban megfelelt feladatának. A régi katonai szabályzat szerint az őrmester volt a század édesanyja (der Feldweibel ist die richtige Mutter der Compagnie.) Volt ezenfelül minden századnál egy furir (segéd-őrmester) több káplár, egy dobos meg egy x^kulás; ezek a masirozás közben dobszó mellett pikuláztak. A pikulázás 1807-ben szűnt meg. 1775 körül egy századnál csak tizenöten nősülhettek meg. Csak 15 katonánét tűrtek meg a századnál, mert mint egy akkori rendelet jellemzően mondja: mindig veszekedtek. (Die Weibsleute rauften immer unter sich, derowegen sollen nur 15 in einer Compagnie geduldet werden.) A katonánék feladata volt a század részére mosni és főzni. Hogy a férjük illetményeiben közösen osztoztak, bizonyítja egy szintén akkori rendelet, mely szerint: „A katona6* Scanned by CamScanner
