Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
szállásolásnál már észrevette, hogy csapdába került mert az ajtaja elé kettős fegyveres Őr állíttatott. Rövid étkezés s pihenés után gr. Batthányí Kázmér lefoglalt határján éjjel útnak indittatott erős fedezet alatt, hova, merre? maga sem tudta s nem is sejtette. — Julius 12-én reggeli 7—8 óra közt ért a nagyigmándi ref. papiak udvarára, a vesztőhelyre. Fieba József életrajzában van megemlítve, hogy Susán osztrák tábornok három lelkészre és egy jegyzőre 50—50 botütést veretett a nagyigmándi ref. papiak udvarán. Mansbarth csak akkor borzadt el helyzetének iszonyuságától, midőn azon szobába kisérték, melyben a négy megkínzott vértanú szaggató kínok közt, rideg szalmán fetrengett. — A szó elhalt ajakán, a vér meghűlt ereiben, hideg borzongás futotta át egész testét, midőn látta, hogy mily iszonyú helyre hozták, nem is sejtve, hogy reá még tragikusabb sors vár. Megérkezése után csakhamar bizonyos élénk mozgalom volt észlelhető az udvaron és a haditörvényszék helyiségéül használt hátulsó szobában. Alig pár óra alatt a haditörvényszék együtt ült s Mansbarthot bekísérték és kihallgatták. A vádlók szinte ott voltak a szobában és szemeibe mondták, hogy az uralkodó ház letételét hirdette s a csász. katonaság ellen izgatott. Hasztalan volt azon mentsége, hogy a magyar kormány rendeletére hirdette ki a függetlenségi nyilatkozatot. Hasztalan volt minden védekezés, mivel hat áruló állott szemben az ártatlan báránynyal, tehát a vérbiróság valónak vette a rut rágalmat, gonosz árulást. Az ítélet gyorsan meghozatott. Alig fél óra alatt megtörtént minden. Az ítéletet német nyelven olvasták föl előtte, melyből a vértanú csak ezen fatális szavakat értette: „Durch Pulver und Blei!“ mivel ezt erősen hangsúlyozta a hadbíró. Csak néhány perez engedtetett neki, mialatt a szentségeket áhita- tosan felvette s egész rezignáczióval végrendeletét megírta, melyet a jelen volt csász. katonatisztek hitelesítettek. Az Ítélet azután végrehajtatott a lelkészlak kertje vegeben. Három dördület, s a nemes szív, az igaz hazafi, a hü lelkipásztor holtan omlott a rideg porba. A szolgalaton kívül jelen volt katonák elérzékenyülve szemlélték e véres cselekményt, az összesereglett nép százai pedig, valláskülömbség nélkül, hangos zokogásban törtek ki s keserű könyeket hullattak az elesett fölött. Gyásznapja volt ez Xagy-Igmándnak ! Sokan kételkedni fognak a következő sorok tartalmában, pedig való igaz, szemtanuk állítása után írattak e sorok, a gyászosan elvérzett pap temetetleníil hagyatott késő estig, s júliusi meleg napon, díszes papi öltönyben, legyek és más férgek martalékául ott hevert a véres földön és csak késő este engedtetett meg. kérelmére az akkori lelkes és hazafias érzelmű esperes-plebános Mester Istvánnak, hogy minden szertartás és harangszó nélkül földbe tétethesse. Scanned by CamScanner — 46 —
