Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Ártatlan gorombaság.

Nagyapa. Nos, Lajoska, meg vagy most velem elégedve, hogy térdeimen lovagoltatlak ?

Lajoska. Meg, de még sokkal jobban szeretnék egy igazi csacsi hátán lovagolni.

A szófukarság netovábbja.

Kevés beszédéről általánosan ismert volt a két 48-as csikszeredai birtokos, a kik jó barátai voltak egymásnak.

Egy szép, de hideg téli napon, hogy az egyhangú életet kissé változatossá tegyék, kedvök támadt beszánkázni Brassóba, miután pompás szán-iit is volt.

Midőn a négy kis mokány ló megindította a szánkót s az öreg urak meleg bundájokba elhelyezkedtek, a hirtelen szembe fúvó csípős szél kihozta sodrából Pista bácsit:

— Ej de hideg van!

Brassó már közeledett, de a kocsis az egész utón emberi hangot nem hallott. Végre mikor a szálloda előtt megállották, az öregebbik uti- társ is oda veté bundájából kibontakozva :

— A’ biz a’!

Scanned by CamScanner- 120 —