Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
Lehet. Egy vidéki városban hórihorgas hosszúlábú cseh biro .szolgáltatta az igazságot. Egy ügyvéd, ki igen alacsony termetű s még hatal, de annál műveltebb s tudományosabb ember volt, mint tanú jelent meg a Nyakigláb biró előtt. A tárgyalást mindenekelőtt a szokásos kérdések előzték meg: — Foglalkozása? — kérdé a bíró. — Ügyvéd. — Ügyvéd? Hiszen, barátom, maga a zsebemben is elférne, — szólt a biró kicsinylŐleg. — Lehet, hanem akkor bizonyosan több tudomány lenne az ur zsebében, mint a fejében. Drága világ. Piaczról jövet beszámol a, német szolgabiróné szakácsnéja, hogy mit vásárolt. — Egy pár tojás: egy garas. — Jaj de drága! — sopánkodik az asszonyság, — hát az alma hogy ? — Párja két garas. — Hallatlan! ez szörnyűség. Morvaországban a tojásnak párja egy krajczár, az almáénak egy sájn garas. — Ha ott olyan nagy az olcsóság, miért nem tetszett országukban maradni ? — Azért, bolond! mert ott meg garasunk nem volt. Akkor ő sem fizet. 1851-ben oda megy egy suszterinas a lánczhidhoz s kérdi, mit tizet az ember, mire azt felelték, hogy egy krajczárt, — Hát egy kutyáért mit kell fizetni? — Semmit. — Na akkor ón sem fizetek, mert én Kossuth-kutya vagyok. S azzal átfutott a hídon. A fővárosi tej. Háziasszony. Mi az? Ebben a fazékban nincs tej, hanem csupa viz. Tej es asszony. Jézusom! Ma egészen elfelejtettem tejet tölteni — a vízhez! Scanned by CamScanner — 8t> —
