Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)

Tartalom

JÖVENDŐMONDÓ

az 1891-ik évre.

Ide, ide mellém édes magyar népem — Újra meghallgatni a jövendölésem, Jegyezzétek meg jól akármit is mondok, Követve tanácsom, úgy lehettek boldog!... Énnekem régóta csak az a kenyerem — Jövőjét bárkinek hűn megjövendelem; Körülbelül ötszáz év nyomja a vállam, Az életiskolát én tehát kijártam.... Tapasztalataim, dús, gazdag tárházát Használd magyar népem — szívesen kínálják :

Tél:

Mikoron beköszönt deczember eleje.... Élesen sivít a tél fagyasztó szele, Hosszú lesz majd a tél, meg is unjuk talán... Alhatunk eleget sok hosszú éjszakán!.. Tiszta szép idő lesz szent karácsony este, Nem hordja a havat a szél a szemünkbe, Felöltözve talpig, jó meleg ruhába, Elballagunk szépen az Isten házába .., Azt, ki az Istenről meg nem feledkezik, Lesújtó csapások soha se’ érhetik, Mert a hit, a vallás ismét föLmeli, S a jövőben újra bizo'dalrnát leli 1.. „Télen kenyeredet, a nyáron ruhádat“ Igaza van ezen régi közmondásnak, Legyen mindig annyi az éléskamrában, Zavarba ne jöjjünk az étel dolgában ... Jó mulatság télen igaz a disznótor, Csakhogy erre csúszik nagyon ám az óbor, S a kik a gyomrukat ilyenkor elrontják — Néha egypár hétig is az ágyat nyomják. Hosszú lesz a farsang, örülnek a lányok, Hogy a bálokba majd eleget ugrálnák, S ha nagy talál lenni majd a ruhakoutd Annak ki fizeti arcza nem mosolygó?

Scanned by CamScanner