Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
66 — Még azt is? — Nem, ez már sok, mondom. — Jól van, akkor holnap hurczolkodom! — No, no, miután annyira szeretem, azt is megteszem, mondom, de most jöjjön a közjegyzőhöz, szerződést kötünk életünk egész tartamára! — Azt sem bánom, mond a festő s jóízűen nevet. De én mégis igen örültem, hogy az a gazember megmaradt nálam és hogy most már nem kell az életemet féltenem. Négy napig azonban betegen feküdtem az izgatottság miatt. Csak annak örvendek, hogy ez egyszer ép bőrrel menekültem. Sok pénzembe került, az igaz, de mi mindent megtesz a jó házi ur a lakosaiért! Osaieasel. Múlandó minden a világon, Elhervad őszszel, a mi nyáron — Dúsan pompázott egyre nőtt... Lehull a fának a levele, Ez ím a múlandóság jele, Hint a földre bús szemfedőt!... Nem énekel a kis madárka, Elszállt mi tőlünk más hazába, Csendes, kihalt lett a berek —' Elhagyva van a kedves fészek, A hova sokszor visszatértek Dalolni vidám éneket... Kopár, puszta lett most a tájék, Most már jól esik egy kis árnyék — Oh jer csak őszi napsugár!... Adj meleget kihűlt szivembe, Ha tudna tán, hogy még szeretne — Ne érne a kora halál!... Múlandó minden a világon, Elhervad őszszel, a mi nyáron Dúsan pompázott, egyre nőtt . .. Lehull a fának a levele, Elmúlok talán én is vele? Síromra szór majd szemfedőt 1. .. Érdi (Rupp) Róbert'
