Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
44 kimondja, mit követel a másik féltöl s minő föltételekhez köti működésének folytatását, határozatának tartalmát azonban épen azon hatalommal, melytől a feltételek teljesitését várja, még közleni sem akarja, arra példát én legalább nem tudok. És én czélját sem látom ily határozat hozatalának. Önmagunkat akarjuk-e megkötni arra nézve, hogy míg ez vagy amaz meg nem történik, mi semmit nem teszünk? Hiszen ez teljesen szükségtelen, mert míg határozatunk okai fennállanak, mig a többség, mely a határozatot hozta, többség marad, csak az történik, a mi határozat nélkül történt volna. Ha pedig az okok megszűntek, vagy a többség változott, az ellenkező többség a határozatot is fölforgathatja. Vagy talán másokat akarunk határozatunk által kötelezni? De ne felejtsük, hogy határozataink másokra nézve csak akkor lesznek kötelezők, ha törvényekké válnak; ehhez pedig épen azon másik félnek beleegyezése szükséges, melylyel mi nem akarunk érintkezni. Vannak, kik azért is inkább óhajtják tán a határozatot, mert nézetük szerint a fölirás csak kérelem, a határozat pedig komoly nyilatkozata a nemzet akaratának. Nem szeretném, ha valaki azon elvet állitaná föl, hogy a fölirás pusztán kérelem, minek megadása vagy megtagadása kegyelemtől függ. Közjogi törvényeink nagy része fölirások és arra kiadott királyi válaszok alapján készült, s ki fogja állitani, hogy alkotmányunk alaptörvényei kérelemre kegyelemből adattak meg? A törvényhozás hazánkban fejedelem és nemzet közt egyenlő joggal van megosztva; ennélfogva törvény csak közös egyezkedés utján jöhet létre. E közös egyezkedés a nemzet részéről fölirások, a fejedelem részéről királyi válaszok által történik. A fölirások kérelem hangján iratnak, a királyi válaszok a nemzet kérelmének meghallgatásáról szólanak, mert ezt a fejedelem iránti hódoló tisztelet igy hozta szokásba még a legszabadabb országokban is. A szabad angol nép legmélyebb hódolat és tisztelet hangján szól mindig alkotmányos fejedelméhez; de azért tudja mindenki, hogy ezen hang nem a szolgaiság hangja, s honunkban is tudja mindenki, hogy felirások és királyi válaszok nem kérelem és kegyelem, hanem a két egyenjogú félnek szabad egyezkedése. Arról, hogy felírás vagy határozat helyett manifestumot adjon-e az országgyűlés, tüzetesen nem szólok. Manifestumok nem a békés kiegyenlítés eszközei; azokat csak akkor lehet írni, midőn van erő és hatalom, mely tartalmukat érvényesítse. A manifestumok rendesen fegyverre támaszkodnak; manifestumokkal nem békés tanácskozásokat szoktak kezdeni, hanem azon vészteljes stádiumot, mely gyakran a sikeretlen tanácskozásoknak szomorú eredménye. Ne felejtsük, mennyi baj, mennyi veszély környezi helyzetünket! Scanned by CamSca,
