Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)

Irodalmi rész

1861. május 13.

Nem nagy időket élünk Magyarországon. Hogy hősök nem születtek s nem miveinek hős tetteket, e fölött nem kesergünk, mert hisz a történelem nem mindig követel rendkívüli férfiakat és eseményeket. Voltak már e században Magyarországnak is szellemóriásai, kik a magyar nemzetet átvezették egy elsülyedt múltból egy remény teljes jövőbe. A nemzetnek e nagy fiai közöl egyik legnagyobbja Deák Ferencz, a haza bölcse, a 67-es kiegyezés megteremtője. Harmincz éve annak, hogy 1861. május hó 13-án alább közlött remek beszédét elmondotta. Korszakot alkotó beszéd ez, arany annak minden szava, bölcs annak minden mondata. Alapkövét képezi e beszéd a kiegyezésnek s bő tárháza marad mindenkoron a reflexióknak ama szónokokra nézve, kik Magyarország sorsát hivatvák vezetni. Hasznos szolgálatot vélünk tenni a szives olvasónak, ha a haza bölcsének e beszédét egész terjedelmében közöljük, hogy okulva a múlton, tudjuk, mit várhatunk a jövőben!

^Engedni ott, hol az engedés öngyilkosság; koczkáztatni ott, hol arra szükség nem kényszerit, egyiránt bűn volna a nemzet ellen! !“

Ezt mondta a haza bölcse beszéde elején. Nagy jelentőségű szavak, de ki merne erre ma nyíltan válaszolni, mert mennyit engedett, mennyit koczkáztatott azóta a többség, a mely a kormányt mindenben támogatta, csak Isten a megmondhatója.

Deák Ferencznek i8ói. május 13-án tartott beszéde.

„Tisztelt képviselők!

Nehéz idők, vészteljes évek mentek el fölöttünk. Végenyészet szélén állott nemzetünk. De az isteni gondviselés, midőn egyrészről annyi szenvedéssel sújtott, másrészről erőt ébresztett keblünkben, hogy el ne csüggedjünk és a veszélyben forgó hazát még forróbban szeressük. Adja Isten, hogy tanultunk légyen a kisértet nehéz napjaiban, s kik egyek v oltunk szenvedésben, egyek legyünk működéseinkben is.

Scanned by CamScanner