Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
63 Szemeit egy pontra meresztve, bámult maga elé érzéketlenül, hidegen. Sokáig, nagyon sokáig ülhetett igy mozdulatlatlanul, öntudatlanul, mert már az éj setétje is oszlott és a hajnal pirossas sugara bevilágított a betegágyra. A virrasztó asszony feleszmélt. Még csak most vette észre, hogy férje csendes, nyugodt volt egész éjjel, se nyöszörgését, se vonaglását nem hallotta. Ránézett. A sovány, beesett fakó arczon valami tiílvilágí, eszményi kifejezés ömlött el. Ott játszadozott a kiszenvedett ajkak körül egy boldog, tulboldog mosolygás ; ugyanaz, melyet a hamisított távirat varázsolt oda. A szegény asszony gépiesen odatette jéghideg kezét a halott mellére ; de nem dobogott abban a szív. Régen keresztülfutott már azon az utolsó csepp meleg vér ! Es ö, lelkének a fele, életének hü társa, betegségének szorgos őre, ápolója, azt észre sem vette ! Ah, úgy feszitette, égette, tüzelte halántékát valami! Úgy érezte, mintha tüzes kalapácsokkal ütnének fejére ; mintha égő fogókkal csipkednék szivét! Oh ! elviselhetetlen ez a sok fájdalom ! Oda borult lankadt, tehetetlen testével a halott mellé és lehunyta üvegesedö szemeit............................................................................................................ — Mi történt ott fönn a lakókkal — kérdezte harmadnap korán reggel a sürgöny-kihordó a házmesternétől. — Be akarok menni hozzájuk, de nem lehet. Csöngettem egy negyedóráig, de senki a fülét se billenti rá. Talán valami bajuk esett ? ! — Tudja az ördög! — dönnyögött ez rosszkedvűen. — Ezek úgy bújnak a világ elől, mint a baglyok, nem látni őket soha se. Talán alusznak még. Már megint „tepesst“ hozott?! — Azt ám! — Mi van benne? — Tudom is én?! Csak jöjjön fel, aztán rázza meg maga is azt a csengetyüt. Utoljára majd erőszakkal kell felnyittatni az ajtót! A házmesterné dörmögve felcsoszogott és durván ránczigálta a csengetyüt, melynek átható, tiszta hangja csengve-bongva töltötte be a rideg, néma szobákat; de nem mozdult senki. — Már látom, nem marad más hátra, mint a rendőrségre menni és lakatost hivatni, vagy betörni az ajtót, — mondta — egy érdekes skandalum kilátásában megengesztelődve — a házmesterné. A megrémült távirat-kihordó ijedtében letette a sürgönyt és elfu- Scanned by CamScanner
