Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
52 LeVesvitelkor mondandó. Tisztelt kedves urak! behoztam a levest, Én soká nem tartom, vegyék el örömest, Kanállal tányérba, hamar, melegibe, Jó étvágygyal egyék mindenki belőle. Káposztavitelkor. Vacsoráid sereg, itt a jó káposzta, Hússal ékesíté szakács a konyhába, Tessék hát, egyenek ebből is míg tetszik, Lassan-lassan majd úgy a hasuk megtelik. Borvitelkor mondandó. Tisztelt vendégek már meg is szomjuhoztak, Borral soká jövök, meg is bosszankodtak, Igen, de a borász még most válogatta, A huszonöt akóst még most csapoltatta, Tessék hát, igyanak viruló jó kedvre, Lakodalom úgy szép, ha víg a nép benne. Tyúkvitelkor mondandó. Megesett a szegény kokhin kakasnak is, De jó kukorittó kakas volt ám ez is. Éjszaka, napközbe sokat kukoritott, Ni, most meg a tálba bele kutyorodott. Tessék vegyék el hát, darabolják széjjel, Kóstoltassák meg majd a szegény vőfénynyeL Paczalvitelkor. Tisztelt kedves urak, én most paczalt hoztam, Ezt mind meg kell enni, odakint hallottam. Kedves jó szakácsnénk komolyan megmondta, Hogyha vissza viszem a hátamhoz csapja. Becsináltvitelkor. Gyönyörű víg sereg, ismét ételt hoztam, Becsinált a neve, konyhában hallottam. Csibe, liba, varjú, sas, bibicz és kánya, Aprólékjaikból készült a konyhába . Scanned by CamScanner
