Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
49 De előbb köszönöm szülői hüségtek, Hogy kedves lánytokat nekem neveltétek, Áldjon meg, kívánom, az Ur benneteket, Áldás koszoruzza egész élteteket, És ha pályátokat majd egykor végzitek, Ama boldog honba részesülhessetek. Szivemből kívánom! Vőlegény megköszöni a menyasszony nevelését, hol meghalt már az édes anya. Édes atyám nékem nevelted lányodat, Köszönöm érte tett sok fáradságodat, Csókolom kezeid, kikkel ápolgattad. Most pediglen társul nékem által adtad, Száljon reád áldás érette az égből, Kívánom fiúi tiszta hü keblemből, Hát az édes szülőd hol van kedves mátkám, Kinek a kezeit én is megcsókolnám. A ki emlőjéből szoptatott és táplált, Csecsemő korodban olyan híven pólált. Nincsem! elköltözött az már jobb hazába, Örvendjen hát ott fent a szentek álmába, De adott az Isten ismét más jó anyát, A ki nevelgetett, mint maga leányát, Édes anyám azért csókolom kezeit, Kívánom éltére az ég áldásait. Édes atyánk s anyánk az Urnák áldása, Szálljon menyből rátok szivem óhajtása. Elmondám. Búcsúztató, liol meghalt már az édes anya. Most mindjárt elvisznek szüleim tőletek, O mint háláljam meg, hogy felneveltetek, Kedves édes atyám kezeid csókolom, Az égnek áldása szálljon rád, kívánom, Sok boldog jövőkben Isten részesítsen, Minden veszélyektől őrizzen és mentsen. Ha pedig majd kondul élted végórája, Juss el az Ur színe, örök látására. De még most mit szóljak, édes szülém nincsen, Kedves leányára, hogy reá tekintsen. 5 Scanned by CamScanner
