Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
41 Kézadás utáni megáldás. Midőn szereteted ezzel is mutattad, Sárika, hogy kezed nekem általadtad, A szent házasságnak a ki volt szerzője, Midőn férfit és nőt teremeett kezdetbe, 0 szent áldásával megáldotta őket. Áldja meg most a ti egybekelésteket, Isten, édes atyánk kérünk mi tégedet, Áldd meg az egymásnak szánt gyermekeidet. Áldjad meg szivüket forró szeretettel, Hogy szeressék egymást tiszta hü kebellel. Áldjad meg, hogy egymást holtig hun szeressék, Világi sok bajok soha ne epeszszék. Szivemből kivánom! Kézfogékor, midőn az asztalhoz leülnek, a vőlegény násznagyja igy szól a menyasszony násznagyjához: Tisztelt násznagy uram, emlékezzünk arra, Egybekelésünknek, hogy mi az alapja. Tisztelt vőlegényünk tisztelt menyasszonya, Feleljenek nékünk az én szavaimra. r így szól a vőlegény násznagyja: Édes öcsém, édes húgom, fogjátok meg egymás kezét. Azt kérdem tőled én édes öcsém, szereted-e ezt a leányzót, a kinek most kezét fogod? (Felelet: szeretem.) Te tőled is azt kérdem édes húgom, szereted-e ezt az ifjút, a kinek most kezét fogod? (Felelet: szeretem.) A vőlegény násznagyja igy szól : Tisztelt vőlegényünk, tisztelt menyasszonyunk! Itt mindnyájunk előtt nyíltan kimondtátok, Hogy ti egymáshoz hív szeretettel vagytok, Scanned by CamScanner
