Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
27 gyalog, hajadonfővel sebesen haladott az utón erre felé. Még utói sem értem s már megismertem, hogy Petőfi, ki menetközben mindjárt-mindjárt nézett visszafelé. A hogy utolértem, slisszoltam * ) melléje és hátulról a tarkójánál benyúlva megragadtam a ruháját. (Szkurka a lováról kissé lehajolva mutatta, hogy jobb kézzel miként ragadta meg Petőfit. Vájná jegyzete.) Petőfi pedig balkézzel ezt a kengyelszíjat fogta meg. (Szkurka ekkor jobb lábát kinyújtva érintette a kegyelszíjat. (Vájná jegyzete.) Uram haladjunk, mert űznek, jönnek utánunk! Sebes vágtatva vagy két puskalövést haladtunk. Egy-egy ölnél is nagyobbakat lépett, mert birta még a ló, de négy lovas-muszka hátulról mind közelebb-közelebb jött utánunk s már annyira közel voltak, hogy rajtuk túl a pisztolygolyó a farkast is elejtette volna. Petőfi visszatekintve kiáltja: állj meg! s abban a perczben elereszti a kengyelszíjamat. Bocsáss! — kiáltja mérgesen — engem az Isten sem ment meg! . . . Ezzel kirántja magát a kezemből s balfelé az út mellett a hegynek ment a kukoriczába. De alig tehetett 25 vagy 30 lépést felfelé a kukoriczába, az elől érkezett két muszka lovas utána ugratott s láttam, a mig a réz nyelű karddal az egyik kettőt vágott a fejére. A második vágásra esett le a földre s még a földön egy vágást tett reá. A kukoriczában valamivel feljebb még lehettek menekültek, mert láttam, hogy ismét vágtak, sőt később még lövést is hallottam. *i Schliessen = zárkózni. Katonai műszó. Cs. Scanned by CamScanner
