Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
ii j éret! Nem tud kifogyni az örök idő, Az egyik év a másik nyomába jő, Mint tenger, hömpölyg a sok év tova, Megállapodni nem lehet soha. A nagy' világon csupa változás, Örök épités, örök rombolás, Hab habot űz és élet életet, A lárma, zaj, őrült, eszeveszett. Mi ma ilyen volt, holnap már olyan, Szünetlenül megújul a folyam, A kik ma sirunk, holnap nevetünk, Örökös változás az életünk. Hát más a világ minden pillanatban? Hát nincs a földön semmi változatlan? Hát minden, minden romba dőlhet itt? — Van egy, a mi örökké áll: a hit. Hit nélkül a világ sivár, kietlen, Hit kell hogy éljen az ember-szivekben, Hinnünk kell egy dicsőbb, egy szebb jövőt, Milyen még nem volt soha azelőtt. Perczig sem szabad kétkednünk soha, Hogy eljön majd a boldogság kora, Hogy annyi, annyi szenvedés után, Még eljön az esengett Kánaán. Jóságos sors az, mely minket vezet, Jóságos Isten ül az ég felett, Letörli maja az árvák könnyeit, Oh, a világnak szebb jövő virít! És rád is édes, drága, szép hazám, Tavasz mosolyg a hosszú tél után, Megváltozik a zordon, puszta kép, Gazdag, szabad és boldog lesz e nép Palágyl Lajos. Scanned by CamScanner
