Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1942

\ ném palástolhatjuk el azon félelmünket sem, hogy sok minden jel mutat arra, hogy a vidéki iskolák és tanulók életében is nagy problémák vannak. A jelen sorok írója tanári működését eddig a fővárosban végezte és most van alkalma csupán az érdemi összehasonlításra. Nem titkolja el abbeli örömét, hogy ebben a vidéki ifjúságban sok olyan készséget és képességet lát, amely legalább is egyenrangúvá teszi a fővárosival. S ha valamit szeretne még, az csak az, hogy minér könnyebben vészelje át a reábízott ifjúság a mai idők viharait. Mert egy kissé a vidéken is úgy van, hogy »a tanuló az iskolában nem tesz mást, mint csak rohan egyik kötelező elfoglaltságból a másikba. Versenyt fut a nagy élet tempójával. A diák-élet csak az első és második osztályban szép és nyugodt, azontúl már csupa zaklatás és nyugtalan iram.« Hol marad idő, csend és magány az elmélyedő tanulásra, olvasásra, lelki gazdagodásra? Oly sok oldalról igénylik maguknak a tanulót és iskolát, hogy eleget tenni ennyi kívánalomnak ma már nemcsak emberfeletti munkára volna szükség, hanem egyszerűen lehetetlen. S vájjon jól van ez így? Mindenkinek eleget tenni legalább szemre, tessék-lássék-elve méltatlan egy nevelő intézményhez. Meg kell ezt éreznie és értenie felsőbb és egyenrangú hatóságoknak és intézményeknek, szülői társadalomnak egyaránt. Mi csak vergődünk az iskolában tanár és diák s ha munkánk eredményét számokban is ki kell mutatnunk, nemcsak ott lesz nehézség, hogy egy-egy számmal bajos ítéletet mondani és kifejezni a tanuló munkaeredményét, de e mögé a szám mögé még sok egyebet is fel kell sorakoztatni: tanári jóindulatot és szociális megértést tanuló vagy család helyzete iránt, túlterhelést és sokoldalú elfoglaltságot, megrövidített, háborús tanévet, stb. Mindezek olyan szempontok, amelyek csak ideiglenesek lehetnek, és megoldásukat a jövőért aggódó türelmetlenséggel várja az iskola. Fegyelem szempontjából beszámolónknak komoly panaszra nincs oka. Ha itt-ott fordultak is elő kisebb hibák, — ekkora közösségben szinte elkerülhetetlenek — tanítványaink iskolai és iskolánkívül viselkedésével meg lehetünk elégedve. Tanulóinkat érdekli minden időszerű kérdés, nem térnek ki előle, de hazulról hozott jólneveltségük, intézetükkel szemben tartozó fegyelmezettségük és ahhoz való hagyományos ragaszkodásuk megóvja őket a súlyos eltévelyedésektől. Örömmel látjuk, hogy tanítványainkban elevenen él a ciszterci diákság nemes kötelezettsége. Tanulmányi eredményeink összefoglaló képét a következő adatok mutatják: A bizonyítványt kapott 382 nyilvános tanuló közül kitűnő rendű 42 (11— %), jeles rendű 24 (6 28%), jó rendű 111 (29-05%), elégséges rendű 105 (27'48%), túlnyomóan elégséges rendű 58 (15'18%), egy tárgyból elégtelen 28 (7-33%), két v. több tárgyból elégtelen 14 (3*67%), összesen bukott 42 (11-—%). — Magaviseletből a 382 nyilv. tanuló közül 223 (58'38 %) jeles, 159 (41 '62%) jó érdemjegyet kapott. — 48 • —