Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

legerősebb ösztöne a tevékenység; ezért játszik kicsiny korában; ezért nem akar az iskolában sem passzív szerepre kárhoztatva lenni; azt akarja, hogy mindig foglalkoztassák egyenkint és közösségben. Gálos Bernát, mint fiatal pesti tanár a gyermekpsychologia első rajongóinak a sorába állott és mint fehérvári igazgató — vakációját is feláldozva nem restellt a gráci egye­tem padjaiba beülni, hogy a világhírű Tumlirz professzor gyermekpsycho­logiai előadásaiból öregbítse tudását. A nagy német tudóssal levelezés alak­jában továbbra is fenntartotta az érintkezést, a tanári könyvtár számára pedig sietve szereztette be a kiváló pedagógiai reformátornak minden új művét. Alapelve volt: az ifjúság kedvéért nem lehet elég sokat tanulni, dolgozni. Mint igazgató a szülői és tanári értekezleteken magvasnál magvasabb előadásokat tartott, amelyeknek középpontjában mindig a gyermek állott. Hogy közvetlen felettes hatóságának, Dr. Tihanyi Béla dunántúli kerületi kat. főigazgatónak, mi volt róla a véleménye, kiderül a 633/1940—41. 111. sz. 1940. okt. 15. leiratból, amelyet munkatársai is csak ebből az Évkönyvből fognak megismerni, mert a következő értekezleten való felolvasásától szerény­sége visszaírtózott: »Teljes elismerésemet fejezem ki a t. Igazgató úrnak a módszeres értekezlet anyagának gondos beállításáért és azokért a sokol­dalú, gyakorlati értékű irányító elvekért, amelyekkel kartársait nevelői, oktatói és fegyelmezési eljárásukban tájékoztatni és támogatni óhajtja. Kívánatos, hogy az ilyen mintaszerűen összeállított nevelői és tanítási elveket minden szaktanár írásban megkapja, hogy azokat gyakran olvashassa, tanulmányoz­hassa.® Ilyen elismerésre méltó volt minden munkája, mert az óravázlatán ép úgy, mint egész igazgatói ügyvezetésén visszatükröződött a szép és nemes lélek, amelynek minden írása érett gyümölcse. Munkásságának a láttára még a nem szakember is megsejtette hivatott­ságának a nagyságát. A szakemberek szemében egyéniségét az tette naggyá és vonzóvá, hogy külső dicsőség után nem áhítozva, magának semmit sem akarva dolgozott az ügyért, az eszméért Még egy kis kényelmet sem kívánt. Akik mint igazgatót keresték fel, mindig a kevés kényelemmel hivalkodó, télen nem is épen jól fűlő igazgatói irodában munka közben találták, nem pedig az ú. n. fogadóban, ahova magától úgyszólván csak meghalni ment be. Nem kiemelkedni akart, hanem Krisztus szavai szerint első szolgaként bele­olvadni az iskola nagy, szent, közös munkájába. Nagysága ma, bizonyos távlatból nézve egyre határozottabban bontakozik ki előttünk. Fájdalom fog el bennünket, kogy ilyen vezetésre született nagy léleknek ilyen korán kellett elröppennie közülünk. Felettes hatóságainak, volt tanítványainak, a szülőknek részvétnyilatkozatai azzal vigasztalnak bennünket, hogy meleg emlékét nem egyedül mi, munkatársai, őrizzük. Magasztos emléke árad felénk az új Intézet falaiból, minden szögletéből; ezért élt, itt élt, innen költözött át az Örök Hazába. Legyen áldott emléke is! Mészáros Gellért. - 17 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom