Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

tartott épületben a tanári kar nem fejthette ki teljes munkaerejét. Új, modern, jól felszerelt iskola után vágyakozott. Emlékiratot terjesztenek Rezutsek Antal zirci apát elé, aki a kérelmet »annál kedvesebb érzülettel fogadta, miután az abban kifejtett érvektől ő is teljesen át volt hatva.« A Jézus Társaságtól hagyott egyemeletes épület (Sedes Palladi doctae sacra) helyén hatalmas, kétemeletes magasodott 1875-ben. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter »legmelegebb elismerését nyilvánítá a rend áldozatkészségéért,« Székesfehérvár közönsége pedig hálával eltelve köszöni a zirci apát fejedelmi tényét, amellyel »még életében emelte önmagának ama emlékoszlopot, amelyhez méltóbbat a tudomány és hazaszeretet nem állíthat.« (Hic Pallas viget. O juvenes Divae colite aram!) De ez az üj, akkor tökéletesnek tartott épület is évtizedek fejlődése során egyes részeiben elmaradozott. Ezért a Ciszterci Rend újabbról gondoskodott és ezt az újabb áldozatát hozzáfűzte Szent István emlékévéhez, hogy ezzel a méltó alkotással szolgálja Szent István és Szent Bernát tanító szellemét s munkásságát. Az egész környéket uraló iskolapalotát 1939. szept. 8-án avatták fel a város, a megye és az ország ünneplése közepett. (Szent István évében a magyar ifjúság nevelésére építtette a magyar Ciszterci Rend.) Mint nevelők. A ciszterciekkel új munkások jöttek új, nagy feladatra. Mint őseiknek — göröngyös, parlagi földet kellett megművelniök, azután az erkölcsiség és tudás magvait elhinteniök. De ők nagy munkakedvvel és hivatásos ambícióval dolgoztak és dolgoznak immár 129 esztendeje. Az Actio Cisterciensis vei Bernardica hatalmas és számottevő tevékenységet fejtett ki s maradandó nyomot hagyott városunk iskola- és művelődés történetében. Nevelő rendszerük három jellegzetessége: a valláserkölcsiség ereje, a hazafias érzés tűze és a szociális szeretet balzsama sok ezer ifjúi lelket gondozott és fényesített. »Az emberi nevelés célja Krisztus; a pedagógiai elvek alapja az evangélium tana; a tanárok mestere és példaképe Krisztus; a nevelés feladata a tanulónak Isten gyermekévé alakítása.« Ezek a magasztos igazságok adják a valláserkölcsi nevelésnek lüktető erejét. Igazi bázis ez, amelyen a jó nenevelőnek működnie kell. A ciszterciek ezek szerint cselekedtek. Szerető szívvel, atyai gondossággal alakították a rájuk bízott ifjak lelkét; ernyedetlen kitartással, nagy hozzáértéssel formáltak jellemeket, erős egyéneket, keresztény példákat. Mint vezető csillag járt előttük: »a honpolgárok erkölcse a hon, az állam támasza és talpköve is egyszersmind. Bármily földi nagyság hiányos marad erkölcsi tisztaság nélkül. A földi lét bajaiban erőt, az indulatok fölötti uralmat csak a szende erkölcs gyakorlata és szeretete biztosítja számunkra, ez teszi könnyűvé a terhet, melyet az isteni Gondviselés ránk mért, és ebben leli végre minden jóra való ember kötelmei teljesítésére a segítő lelket.« A sikeres munka érdekében minden erre szolgáló eszközt felhasználnak, minden vallásos ténykedést érvényesíteni törekszenek. A szentmise-hallgatás, a szentgyónás és szentáldozás, a szentbeszédek és hitelemzések, a litániák, a szentgyakorlatok, a szentelmények és körmenetek, a jámbor társulatok (főleg a Mária-kongregáció), a római zarándokiások, az egyházi énekek, a rózsafüzér, az iskolai törvények, a szülői házzal való kapcsolat, mind a krisztusi ideál kiforrasztását szolgálták. A keresztény katolikus világnézet, fennen ragyogott az iskola életrendjében. A liberalizmus közönye és csábításai nem tudták kikezdeni, sem elhomályosítani a növendékek lelkébe ojtott ciszterci szellemet, még kevésbbé — 10 —